Szia Csaba!
Így van, Isten munkatársai vagyunk amiért megint csak nagyon hálásak lehetünk. Ez részemről egy kiváltság, hogy Istent szolgálhatom, és ezért kimondhatatlan öröm és hála van a szívemben.

"miért félünk attól, hogy elismerjük: az ember döntése is fontos az Isten művében?
...de ha már Isten értékeli az ember szent és igaz döntéseit, mi miért ne ismerjük el ugyanezeket? "
Kérdés, mi az ember szent és igaz döntése? Akartunk-e megszületni? Ki dönti el, hogy hova születünk, milyen családban? Akarunk-e meghalni? Ki dönti el? Természetesen vannak az embernek kisebb döntései, pl akarunk-e megenni egy szelet kenyeret? De véleményem szerint a nagyobb döntéseink már az Úr előtt el vannak döntve. Ellenben nem akarok belemenni se a szabad akarat, se az eleve elrendelés vitájába, ami egyébként évszázadok óta nagy vita a keresztyének közt, és amit a Sátán remekül felhasznál még testvérek közt is annak érdekében, hogy minél több szakadás legyen.
Sokkal inkább fontosnak tartom az evangélium hirdetését, mintsem a felesleges vitatkozásokat vagy beszélgetéseket.

A félelemről annyit, hogy az egészséges Istenfélelem mindenkinek javára szolgál. Igen, én is félem Őt, félek Őt megbántani, félek neki szomorúságot okozni, annak ellenére, hogy időnként mégis megteszem. Viszont az állandó rettegés szerintem is kórós, és taszítja úgy a keresőket, mint a hitetleneket, a szerető, kegyelmes, de a bűnt gyűlölő Istentől. Számomra sem vonzóak a savanyú és törvénykező keresztyének.

Kedves Szivárvány,
én tőled kérdezem meg, mert higgadt, józan embernek ismertelek meg leveleid alapján, miért félünk attól, hogy elismerjük: az ember döntése is fontos az Isten művében? Megértelek, hogy minden dicsőség és hála egyedül az Istené, ezt én is így gondolom, de ha már Isten értékeli az ember szent és igaz döntéseit, mi miért ne ismerjük el ugyanezeket? A háttérben én mindig egyféle félelmet érzékelek. Ne haragudj, de szerintem sokkal nagyobb öröm forrása lehet abban a tudatban élni, hogy Isten munkatársai vagyunk.

"Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által."

Az én örömöm forrása ez a bizonyosság. Ez alapján tudok másokat is értéknek látni és az Úrban való örömre hívni.

Nem a fényes kapuról beszél, a nagy egyházról


13,22
A szoros kapu (Mt 7,13-14; 25,10-12; 7,22-23; 8,11-12)

Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított.
13,23 Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre ő így felelt nekik:
13,24 "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. !!!!!!!!!!!!!
13,25 Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
13,26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.
13,27 Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Mt 25,41; Zsolt 6,9
13,28 Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.