Kedves Sola Scriptura!

Tudod amikor az ember egyfajta példával él, azt azért teszi, hogy más megvilágításba helyezze kissé az adott kérdést. Ennek megfelelően minden példa sántít kicsit éppen azért mert csak egy hasonlat. Nagyon fontos látni azt, hogy egy ponton túl már el KELL rugaszkodni a példától mert különben csak szőrszálhasogatunk.

Véleményem szerint Csaba mondanivalójának lényege ebben áll (mint ahogy egyértelműsítette is)

"Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy paradox módon éppen a szent hagyomány őrködik a szentírás hiteles értelmezése fölött, a kipróbált tanítás a ma született áramlatokkal szemben.

És ha nagyon lemeztelenítem a dolgokat, rádöbbenek: a szektásodás voltaképpeni motorja éppen a sola scriptura elv."

A magam részéről (Csaba majd nyílván kifejti az ő elgondolását is) ezen lényegi megállapításokra várnék valami választ.

De hogy az általad felvetettekre is reagáljak:
1) Utána fogok nézni, hogy pontosan mi is volt az oka annak hogy Luthert eretneknek nyilvánítottak de gyanítom hogy a legsúlyosabb érv (és ez az ami miatt nem lehetünk "asztalközösségben" az az eucharisztiáról vallott nézetek.

2) A Szentlélek valóban segít értelmezni a szentírást, de ehhez egyházi segítségre is lehet és gyakran van szükség (ApCsel 8,26-35) Illetve súlyos tévedések születhetnek ha nincs ez a fajta segítség (2Pét 3:16)

3) Azt mondod: "Nem érv az sem, hogy "mennyi nagyszerű hívőt neveltek" ez vagy az alapján, mert a növekedést egyedül Isten adja" --> márpedig az is írva vagyon, hogy

Máté 7:16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Máté 7:17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Szeretettel
Sándor

Kedves Sola Scriptura!

Tudod amikor az ember egyfajta példával él, azt azért teszi, hogy más megvilágításba helyezze kissé az adott kérdést. Ennek megfelelően minden példa sántít kicsit éppen azért mert csak egy hasonlat. Nagyon fontos látni azt, hogy egy ponton túl már el KELL rugaszkodni a példától mert különben csak szőrszálhasogatunk.

Véleményem szerint Csaba mondanivalójának lényege ebben áll (mint ahogy egyértelműsítette is)

"Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy paradox módon éppen a szent hagyomány őrködik a szentírás hiteles értelmezése fölött, a kipróbált tanítás a ma született áramlatokkal szemben.

És ha nagyon lemeztelenítem a dolgokat, rádöbbenek: a szektásodás voltaképpeni motorja éppen a sola scriptura elv."

A magam részéről (Csaba majd nyílván kifejti az ő elgondolását is) ezen lényegi megállapításokra várnék valami választ.

De hogy az általad felvetettekre is reagáljak:
1) Utána fogok nézni, hogy pontosan mi is volt az oka annak hogy Luthert eretneknek nyilvánítottak de gyanítom hogy a legsúlyosabb érv (és ez az ami miatt nem lehetünk "asztalközösségben" az az eucharisztiáról vallott nézetek.

2) A Szentlélek valóban segít értelmezni a szentírást, de ehhez egyházi segítségre is lehet és gyakran van szükség (ApCsel 8,26-35) Illetve súlyos tévedések születhetnek ha nincs ez a fajta segítség (2Pét 3:16)

3) Azt mondod: "Nem érv az sem, hogy "mennyi nagyszerű hívőt neveltek" ez vagy az alapján, mert a növekedést egyedül Isten adja" --> márpedig az is írva vagyon, hogy

Máté 7:16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Máté 7:17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Szeretettel
Sándor

Szia Alex!

Majdnem átsiklottam a hozzászólásod felett, szinte csak véletlenül akadt meg a szemem rajta, bár szerintem nincsenek véletlenek :-)

Szóval írod:
"A hagyományok nem előzheti meg "Sola Scriptura"-Egyedül a Szentírást! Sőt az Úr Jézus amikor betöltötte a törvényt,ezzel eltörölte a szent hagyományokat!"

A pusztán emberi rossz hagyományokkal természetesen nem értünk mi sem egyet mert ezek ellen az Úr Jézus is felemelte a szavát (Mt 15,2-6; Mk 7,8-13; Kol 2,8). Ezek elvetése természetesen semmilyen ellenállásba nem ütközik nálunk sem. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy minden hagyomány rossz. Az igaz, apostoli hagyományokat messzemenőkig helyeseljük és fontosnak tartjuk, mert ez megegyezik a Szentírás tanításával. Ebben az értelemben a Szentírás a hagyomány döntőbírája, de nem abban az értelemben hogy a Szentírás minden hagyományt és az Egyház tekintélyét kizárná. Néhány példa erre:

1 Kor 11,2
Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a HAGYOMÁNYOKAT, úgy, ahogy átadtam nektek.

2Tessz 2,15
… ragaszkodjatok a HAGYOMÁNYOKHOZ, amelyeket tőlünk ÉLŐSZÓBAN vagy levélben kaptatok.

2Tim 1,13-14
Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem HALLOTTÁL. Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.

2Tim 2,2
s amit tőlem számos tanú jelenlétében HALLOTTÁL, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.

És itt bejön a képbe az Egyház mert szükség van rá, hogy megóvjon a téves tanításoktól és értelmezésektől

2Pét 3,16
16minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.

Mert az Egyház az Igazság alapja és oszlopa és nem egyedül a szentírás:

1Tim 3,15
15hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.


Isten áldását kérve, szeretettel:
Sándor

Kedves Sándor.

A "jó " gyümölcsöket sem mi teremjük hanem az Úr Jézus bennünk ha mi is Benne maradunk!!!!!

A hagyományok nem előzheti meg "Sola Scriptura"-Egyedül a Szentírást! Sőt az Úr Jézus amikor betöltötte a törvényt,ezzel eltörölte a szent hagyományokat!
Szentíráson kívül nincs újabb kijelentés,csak a Szent Lélek Istene rávilágít a helyes értelmezésre,de csak újra és újra a Biblián keresztül!
Amúgy a Sola nagyon jól írta meg-még én is tanulok általa,mert tisztán érthetően magyaráz! Ez nekünk is nagy segítség! Az Úr áldjon meg :)

,2 Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot.
23,3 A nincstelennek se kedvezz peres ügyében! 3Móz 19,15
23,4 Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! 5Móz 22,1-4
23,5 Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!
23,6 A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! 3Móz 19,15; 5Móz 16,19
23,7 A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek!
23,8 Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.
23,9 Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. 2Móz 22,20; 3Móz 19,33-34; 5Móz 24,17-18; 27,19
23,10 Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! 3Móz 25,1-7
23,11 A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is!
23,12 Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény. 2Móz 20,9-11; 31,15; 34,21; 35,2; 3Móz 23,3; 5Móz 5,13-14
23,13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!
23,14
A három főünnep

Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!
23,15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! 2Móz 12,14-20
23,16 Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. 3Móz 23,15-21; 39-43,; 4Móz 28,26-31
23,17 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt!
23,18 Ne áldozd az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje másnap reggelre!
23,19 Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 2Móz 34,26; 5Móz 14,21; 26,2
23,20
Ígéretek és intelmek

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 2Móz 14,19
23,21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. 2Móz 3,14
23,22 De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak.
23,23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket. 1Móz 15,19
23,24 Ne borulj le isteneik előtt, ne szolgáld azokat, és ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat!
23,25 Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat.
23,26 Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.
23,27 Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom.
23,28 Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat.
23,29 De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a

,2 Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot.
23,3 A nincstelennek se kedvezz peres ügyében! 3Móz 19,15
23,4 Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! 5Móz 22,1-4
23,5 Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!
23,6 A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! 3Móz 19,15; 5Móz 16,19
23,7 A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek!
23,8 Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.
23,9 Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. 2Móz 22,20; 3Móz 19,33-34; 5Móz 24,17-18; 27,19
23,10 Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! 3Móz 25,1-7
23,11 A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is!
23,12 Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény. 2Móz 20,9-11; 31,15; 34,21; 35,2; 3Móz 23,3; 5Móz 5,13-14
23,13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!
23,14
A három főünnep

Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!
23,15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! 2Móz 12,14-20
23,16 Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. 3Móz 23,15-21; 39-43,; 4Móz 28,26-31
23,17 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt!
23,18 Ne áldozd az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje másnap reggelre!
23,19 Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 2Móz 34,26; 5Móz 14,21; 26,2
23,20
Ígéretek és intelmek

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 2Móz 14,19
23,21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. 2Móz 3,14
23,22 De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak.
23,23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket. 1Móz 15,19
23,24 Ne borulj le isteneik előtt, ne szolgáld azokat, és ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat!
23,25 Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat.
23,26 Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.
23,27 Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom.
23,28 Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat.
23,29 De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a

Kedves Sola Scriptura!

Tudod amikor az ember egyfajta példával él, azt azért teszi, hogy más megvilágításba helyezze kissé az adott kérdést. Ennek megfelelően minden példa sántít kicsit éppen azért mert csak egy hasonlat. Nagyon fontos látni azt, hogy egy ponton túl már el KELL rugaszkodni a példától mert különben csak szőrszálhasogatunk.

Véleményem szerint Csaba mondanivalójának lényege ebben áll (mint ahogy egyértelműsítette is)

"Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy paradox módon éppen a szent hagyomány őrködik a szentírás hiteles értelmezése fölött, a kipróbált tanítás a ma született áramlatokkal szemben.

És ha nagyon lemeztelenítem a dolgokat, rádöbbenek: a szektásodás voltaképpeni motorja éppen a sola scriptura elv."

A magam részéről (Csaba majd nyílván kifejti az ő elgondolását is) ezen lényegi megállapításokra várnék valami választ.

De hogy az általad felvetettekre is reagáljak:
1) Utána fogok nézni, hogy pontosan mi is volt az oka annak hogy Luthert eretneknek nyilvánítottak de gyanítom hogy a legsúlyosabb érv (és ez az ami miatt nem lehetünk "asztalközösségben" az az eucharisztiáról vallott nézetek.

2) A Szentlélek valóban segít értelmezni a szentírást, de ehhez egyházi segítségre is lehet és gyakran van szükség (ApCsel 8,26-35) Illetve súlyos tévedések születhetnek ha nincs ez a fajta segítség (2Pét 3:16)

3) Azt mondod: "Nem érv az sem, hogy "mennyi nagyszerű hívőt neveltek" ez vagy az alapján, mert a növekedést egyedül Isten adja" --> márpedig az is írva vagyon, hogy

Máté 7:16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Máté 7:17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Szeretettel
Sándor

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált,
19,2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek."
19,3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek.
19,4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban."
19,5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
19,6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.
19,7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
19,8
Pál tanítása és csodatételei Efezusban

Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.
19,9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. útját: vö. ApCsel 9,2
19,10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
19,11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
19,12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Lk 8,44-47
19,13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
19,14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
19,15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
19,16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
19,17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
19,18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19,19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
19,20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
19,21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." 1Kor 16,1-8
19,22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.
19,23
Az ötvösök zavargása Efezusban

Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. útja miatt: vö. ApCsel 9,2
19,24 Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Artemisz-templomokat: A rómaiaknál a görög Artemisz istennő neve: Diana
19,25 Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk.
19,26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált,
19,2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek."
19,3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek.
19,4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban."
19,5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
19,6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.
19,7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
19,8
Pál tanítása és csodatételei Efezusban

Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.
19,9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. útját: vö. ApCsel 9,2
19,10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
19,11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
19,12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Lk 8,44-47
19,13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
19,14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
19,15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
19,16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
19,17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
19,18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19,19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
19,20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
19,21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." 1Kor 16,1-8
19,22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.
19,23
Az ötvösök zavargása Efezusban

Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. útja miatt: vö. ApCsel 9,2
19,24 Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Artemisz-templomokat: A rómaiaknál a görög Artemisz istennő neve: Diana
19,25 Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk.
19,26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált,
19,2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek."
19,3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek.
19,4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban."
19,5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
19,6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.
19,7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
19,8
Pál tanítása és csodatételei Efezusban

Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.
19,9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. útját: vö. ApCsel 9,2
19,10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
19,11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
19,12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Lk 8,44-47
19,13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
19,14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
19,15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
19,16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
19,17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
19,18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19,19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
19,20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
19,21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." 1Kor 16,1-8
19,22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.
19,23
Az ötvösök zavargása Efezusban

Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. útja miatt: vö. ApCsel 9,2
19,24 Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Artemisz-templomokat: A rómaiaknál a görög Artemisz istennő neve: Diana
19,25 Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk.
19,26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált,
19,2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek."
19,3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek.
19,4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban."
19,5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
19,6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.
19,7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
19,8
Pál tanítása és csodatételei Efezusban

Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.
19,9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. útját: vö. ApCsel 9,2
19,10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
19,11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
19,12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Lk 8,44-47
19,13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
19,14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
19,15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
19,16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
19,17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
19,18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19,19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
19,20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
19,21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." 1Kor 16,1-8
19,22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.
19,23
Az ötvösök zavargása Efezusban

Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. útja miatt: vö. ApCsel 9,2
19,24 Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Artemisz-templomokat: A rómaiaknál a görög Artemisz istennő neve: Diana
19,25 Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk.
19,26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget

Amit leírsz, több dologban is tévedéseket tartalmaz:

1. Aki a sola scriptura elvet vallja, az nem hiszi azt, hogy az Úr bármilyen gyülekezet alapítását rábízta volna. Egy gyülekezet van: amit Krisztus maga épít (Mt 16,18). Megjegyzendő, hogy sem Luther, sem Kálvin nem kívánt új gyülekezetet alapítani, mindketten a keresztyén tanítást akarták Isten kijelentett Igéjéhez visszaigazítani. Más kérdés, hogy ekkorra a trón és oltár szövetségébe mélyen belesüppedt katolikus egyház célszerűbbnek tartotta eretnekként kiátkozni őket, mint visszatérni Isten Igéjéhez (ehhez ugyanis ki kellett volna szállni a püspököknek az államigazgatásból, lemondani a főúri életkörülményekről, a földi hatalomról, satöbbi).

2. Aki a sola scriptura elvet vallja, az nem gondolja, hogy neki új kijelentése van, mert a sola scriptura elvben az is benne foglaltatik, hogy a Szentírás a maga összefüggéseiben vizsgálandó, vagyis a Szentlélek nem ad új kijelentést, hanem a meglevőt segít értelmezni (v.ö. Jn 16,14)

3. Az általad elképzelt döntőbíró a legtipikusabb katolikus érvrendszert veszi elő: annak ad igazat, aki mögött nagyobb időtartamot vél felfedezni. Pedig Isten Igéje ÖRÖK, vagyis teljességgel indifferens, hogy ki mögött hány száz vagy ezer földi év van, az egyetlen fontos szempont az lehet, hogy az általa vallottak hogy viszonyulnak Isten örök kijelentéséhez. Nem érv az sem, hogy "mennyi nagyszerű hívőt neveltek" ez vagy az alapján, mert a növekedést egyedül Isten adja, és az is írva vagyon, hogy mindig van szent maradék (2Kir 19,31).

Tehát a történetben hibás a helyzetkép is, meg a döntésben használt érvrendszer is.

És hadd szóljak harmadszor is ez ügyben.
Pár hónapja már megy a vita közöttünk, most próbáld beleképzelni magad a következő helyzetbe:

Legyek én a frissen hitre jutott keresztény, mondjuk egy elképzelt "Új Hajnal Gyülekezet" lelkes tagja, aki ugyanolyan buzgón vallom a sola scriptura elvet mint te, a meggyőződéses református.
Amit tudok az Istenről, az kizárólag az, amit a szentírásban olvastam, amikor x évvel ezelőtt megtértem, mert egy szorult élethelyzetemben segített az Úr és rám bízta, hogy alapítsam meg a fenn említett gyülekezetet. Az Úr nekem azt is kinyilváníotta, hogy egy templomot csak úgy szabad építeni, hogy a kapuja keletre nézzen, mert erről kell hogy az igazak belépjenek rajta, sőt azt is kinyilvánította nekem, hogy a gyülekezetben nincsenek lelkészek, papok mert mindenki egyenlő, mindenki pap, mindenki egyforma joggal és tekintéllyel szólalhat meg, hiszen ugyanaz a Lélek itat át mindenkit.Arra is rádöbbentett az Úr, hogy a Keresztelő tulajdonképpen Illés reinkarnációja, mert Ő az az Illés, akinek el kell jönnie.
Most képzeld el magadat, hogy felhozod az ellenérveket, hogy így és így, felsorolod az igehelyeket. Én is felsorolom az enyéimet és mindketten rájövünk, nem tudjuk meggyőzni egymást, hiszen "szavazatunk" egyforma értékű és mindketten igehelyekkel tudjuk alátámasztani érveinket.

Hogy mégis eldőlhessen a vita, meghívunk egy pártatlan harmadik személyt, hogy tegyen közöttünk igazságot. Tegyük fel, hogy megkérdez engem, hogy mi alapján gondolom, hogy nekem igazam van, s én erre elmondom, hogy azért mert én megtapasztaltam az Isten jelenlétét, mert csodák történtek amikor imádkoztunk, különösen az "Illés-áldás" során. Úgy gondolom, hogy nekem nincs szükségem a református tanokra, amiket te hirdetsz, mert azok már nagyon hagyományosak, dohosak, hiányzik belőlük a Szentlélek frissessége és engem pont azért választott az Isten hogy megreformáljam a reformációt. És miért is nem lehetnének ők is Új Hajnalosok, ha már úgysem fontos a gyülekezeti hozzátartozás, mert semmiféle közvetítő csatorna, személy nem szabad, hogy Isten és ember között legyen.

Te elmondod, hogy azért a dolgok nem így vannak, és igaz hogy Isten mindenkihez szólhat, de azért tartod magad ahhoz, ami a Hitvallásban van..és így tovább és elmondod milyen nagy hatással van az emberekre mindmáig Siderius János katechizmusa, mennyi nagyszerű hívőt neveltek az ő módszerei alapján....

És a végén a döntőbíró neked adna igazat:"Tudod Csaba, bár nagyon nagy megtapasztalásaid vannak, és te is igazolni tudod érveidet szentírási érvekkel, én azt mondom, mégis Ibolyának adok igazat, mert amit te állítasz, még nem állta meg az idő próbáját, viszont 400 év tapasztalata azt mutatja, hogy annak, amit Ibolya képvisel, maradandó gyümölcsei vannak".
Eddig az elképzelt történet.

Amit ezzel mondani akartam, az az, hogy paradox módon éppen a szent hagyomány őrködik a szentírás hiteles értelmezése fölött, a kipróbált tanítás a ma született áramlatokkal szemben.

És ha nagyon lemeztelenítem a dolgokat, rádöbbenek: a szektásodás voltaképpeni motorja éppen a sola scriptura elv.

Igazából jó lenne, ha meg tudnád érten Ibolya, hogy nem ildomos másokat olyan dolgokért rágalmazni, amiket én is elkövetek.

Az hogy melyik könyv került bele a kánonba és melyik nem: ember döntése. Lehet magyarázni így vagy úgy, katolikus vagy protestáns szemmel, a lényeg az, hogy nem az Isten, hanem ember mondja meg, hogy melyik könyv az ihletett és melyik nem. Én ebben nem találok semmi kivetni valót, hiszen Isten ebben is együtt dolgozik az emberekkel. De azt állítani, ez csak a katolikusoknál van így: képmutatás.

A sokat kárhoztatott szent hagyomány nem más, mint arra érdemesült emberek gondolatainak, tanításainak gyűjteménye, akik kifejtik és elmélyítik mindazt, amit az Ige kijelent. Ebben a megközelítésben nyugodtan állíthatom, hogy a Káté és a II. Helén Hitvallás meg a ti szent hagyományotok. És akkor már nem beszélhetünk a sola scripturaról, mert az csak elméletben létezik.

Örvendezve látom, hogy feladtad a szentírási részek idézgetését. Úgy tűnik beláttad, hogy nem értesz hozzá!

Amiket meg ide leírkáltál: emberek gondolatai. Te úgy gondolod, hogy így kell gondolkodni, hogy úgy gondolkodj, mint a szentírás. Röviden összefoglalva: ha a szentírás egy könyve nem azt tanítja, amit a II. H.H, akkor dobjuk ki, s így a Biblia tanítása máris összhangba kerül azzal, amit mi tanítunk.

Bocsánatot kérek, nem szándékozok senkit sem megbántani, de ha ilyen nagy mellénnyel magyarázza valaki, hogy a katolikus egyház így meg úgy, akkor elmondom, hogy a dolgot a másik fél meg emígy is felfoghatja, ha éppen kötözködni akar.

BARTH KÁROLY
Sajátosan értelmezte az eleve elrendelést a XX. sz.-ban
„Jézus Krisztus a mi kiválasztottságunk tükre”
Az elvetettség legjobban a kereszten érthető meg. A MI elvetettségünk is ott van. Benne megtörtént a mi elvettetésünk. Ám Krisztus feltámadt, benne mi is feltámadtunk.
Igaz, amit Barth mond, de óvatosan kell vele bánni, nehogy valaki úgy értelmezze, hogy mindenki üdvözül.
A predestináció hármas vonatkozása
1. Jézus Krisztus, Isten kiválasztottja. Ő a kiválasztott és a kiválasztó.
2. Gyülekezet. Isten úgy döntött, hogy az egész emberi nemzetségből egy gyülekezetet gyűjt egybe magának. Ennek ótestamentumi megfelelője Izrael, újtestamentumi alakja az egyház.
3. Egyén. „Neveden hívtalak téged, enyém vagy.” Természetünk szerint elvetettekké váltunk. Rossz döntésünk következményét Jézus Krisztus átvállalta.
A kiválasztást az Atya – idő előtt elkezdte
A Fiú - időben folytatta
A Szentlélek - idők végi célhoz juttatja