A Vatikán néha egészen progresszív kijelentéseket tesz gazdasági témákban

A csók miatt háborognak a keresztények

Az embernek könnyen támad az a benyomása, hogy a keresztények mást sem csinálnak, mint a szex miatt panaszkodnak – írja a The Guardian bloggere. A legutóbbi vallási felháborodás még ilyen messzire sem megy – a csókolózásról szól. A Benetton – miután a Vatikán jogi lépésekkel fenyegette meg – visszahívta egy hirdetéssorozatát, melyen a pápa látható, amint megcsókol egy egyiptomi muszlim vezetőt.


Keresztény harag

A hirdetések körüli vitával a Benetton hirdetési költségvetése járt a legjobban. Megspórolta a plakátok elkészítésének költségeit, mégis sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott, mint amit hagyományos módszerekkel valaha is remélhetett volna. Az alternatív magyarázatot – azaz, hogy a cég naiv volt, és nem gondolta, hogy az emberek megsértődnek majd – nehéz elhinni.

A Vatikán reakciója pedig a keresztény haragról élő elterjedt sztereotípiát erősítette meg. Úgy tűnik, két téma van, ami miatt a keresztények hangosan tudnak panaszkodni: a szexualitás és a kereszténység helyzete. Legyünk igazságosak, a Vatikán néha egészen progresszív kijelentéseket tesz közgazdasági és környezetvédelmi témákban, de a média hajlamos ezek felett elsiklani, és a Pápa a szexualitással és társadalmi nemekkel kapcsolatos nézeteire fókuszálni.

Több egyház is hallatja a hangját a nemzetközi adósságok, a megszorítások és a vállalati adómegkerülések ügyében. Vannak olyan radikálisabb keresztény csoportok is, amelyek az „Occupy” mozgalmak mögé álltak. Homoszexuális keresztényként nagy örömmel tölt el, hogy sok olyan keresztény is van, aki támogatja az LMBT emberek egyenjogúságát, bár nem tudunk olyan hangosak lenni, mint a homofóbok.

Alapvető kérdések. Fotó innen

De amit teszünk, az nem elegendő ahhoz, hogy gyengítsük azt a képet, amely szerint a keresztények legtöbb energiájukat abba fektetik, hogy szembehelyezkednek a homoszexualitással, és a saját helyzetüket védelmezik. A pápa az európai kereszténység hanyatlása miatt sajnálkozik. Keresztény vezetők, például a korábbi Canterbury érsek, George Carey „vissza” akarja téríteni Nagy-Britanniát a kereszténység útjára. Bizonyos típusú keresztények hozzászoktak kiváltságos helyzetükhöz, és a sokhitű társadalmat fenyegetésként élik meg.

Nagy-Britanniában maradék előjogaikba próbálnak kapaszkodni, ilyen az, hogy a püspökök bent ülnek a Lordok Házában (a brit parlament felsőházában), vagy hogy az egyházi iskolák kivonhatják magukat a szexuális nevelés alól. Talán mert a szexualitással kapcsolatos nézetek viszonylag gyorsan változtak, ez központi ügy lett számukra, csakúgy, mint az a vágyuk, hogy a kereszténységnek kiváltságos helyzete legyen – mintha Jézus azt tanította volna követőinek, hogy követeljenek maguknak olyan előjogokat, ami másoknak nem jár.

Elég a képmutatásból

Vessünk például egy pillantást a Christian Concern (Keresztény Ügy) nevű csoportra. Tavaly  sajtóközleményeket jelentettek meg  a homoszexualitásról, az abortuszról és a kereszténység jogi státusáról – de hallgattak a szegénységről, a kormányzati megszorításokról, a gazdasági egyenlőtlenségről, a klímaváltozásról, a fegyverkereskedelemről vagy az afganisztáni és a líbiai háborúról. Különös ez, hiszen a csoport szándéka, hogy „a társadalom minden szegletét biblikus világnézettel lássa el.” A Bibliában jóval gyakrabban esik említés a pénzről, és különösen a szegények kizsákmányolásáról, mint a szexről.

Mondhatjuk, hogy a Cristian Concern kis, jobboldali csoport, és mint ilyen, elutasítjuk, de a kicsinyes eszmék, melyekkel leköti magát – különösen az az abszurd állítás, hogy a keresztények diszkrimináció áldozatai Nagy-Britanniában – jóval szélesebb körben nyertek teret, mint ami a természetes fogadóközönségük lenne. A legaggasztóbb, hogy az intézményes egyházak nem határolódnak el egyértelműen az effajta retorikától. Pedig ez fontos lenne, ha azt szeretnék, hogy a gazdasággal kapcsolatos munkásságuk ugyanakkora figyelmet kapjon, mint a melegek elleni kirohanásaik.

Ez nem jelenti azt, hogy a keresztényeknek nem kellene foglalkozniuk a szexualitással kapcsolatos ügyekkel. A gyermekbántalmazási botrányok szorításában vergődő katolikus egyház miatt is elengedhetetlen, hogy felemeljük a szavunkat a szexuális erőszak ellen. A keresztényeknek sok mondanivalója lehet a szexualitás és a házasság elüzletiesedéséről is. A keresztények alkalmazhatják az élet- és Jézus-központú etikát mind szexuális, mind gazdasági ügyekre, bátoríthatják az embereket, hogy szeretettel és kölcsönös szemlélettel viszonyuljanak egymáshoz, ne pedig önzéssel és kapzsisággal.

Nagy kihívás ez mind a gazdasági és politikai struktúrák, mind a szexuális viszonyokkal kapcsolatos megszokott attitűdök számára. Míg a Vatikán a Benetton ártalmassága miatt jajong, vannak olyan keresztények is, aki arra a napra várnak, amikor két, egymással csókot váltó jámbor vallásos férfi látványára az emberek szeme sem rebben – fejezi be eszmefuttatását blog írója.

– mi (forrás: guardian.co.uk)

A nyitókép innen

• Cimkék:
benetton vatikán keresztények szexualitás homoszexualitás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére