A Vatikán szennyes ügyei senkit nem mentenek fel az újságírói objektivitás alól

Baloldali újságíró védte meg a pápát

Hétfőn XVI. Benedek a Vatikánba delegált diplomaták előtt tartott újévi üdvözlő beszédet, melynek szövegét a Reutersnak úgy adta vissza, hogy „a Pápa a homoszexualitást az egész nyugati civilizációra káros jelenségnek tartja”. Az egyébként tapasztalt vatikáni tudósító Philip Pullella szerint „Benedek pápa a melegházasságot a hagyományos családra leselkedő egyik legnagyobb veszélynek tartja, mely az emberiség jövőjét is fenyegeti”.

A hírt a neves brit hírügynökséget követve a világ vezető lapjai is átvették. Andrew Brown, a Guardian egyházügyekben rendszeresen megszólaló publicistája azonban csütörtöki írásában rámutat arra, hogy ez a tudósítás egyszerűen hamis, és XVI. Benedek nemcsak hogy nem kelt ki a homoszexuálisok ellen, hanem több progresszív kijelentést is tett a világ előtt álló feladatokkal kapcsolatban.

Az tény, hogy a Pápa méltatta a férfi és nő együttélésén alapuló házasságot, és megemlítette, hogy „a családot aláaknázó politikai intézkedések voltaképpen az emberi méltóságot és az emberiség egészének jövőjét veszélyeztetik”. Ezek a kijelentések azonban nem sugallják azt, hogy a melegházasság lenne a tradicionális családmodellre leselkedő legnagyobb veszély, és – bár a Pápa több szexuális témát is érintett beszédében – ez a kérdés máshol sem került elő.

XVI. Benedek beszédében dicsérte a strasbourgi Európai Bíróság ítéletét, melyben kimondta az őssejtkutatásokkal kapcsolatos szabadalmak törvénytelenségét. A Pápa szerint „az olyan jogszabályok, melyek nemcsak hogy megengedik, de a kényelem vagy megkérdőjelezhető orvosi szándékok miatt ösztönzik is az abortuszt, megmérgezik a fiatalok nevelését és ennélfogva az emberiség jövőjét”. Andrew Brown szerint ezzel a kijelentéssel lehet egyetérteni vagy egyet-nem-érteni, de képtelenség ezt egy homoszexualitás-ellenes kirohanásként beállítani.

De a Pápa szerint nem is az Európai Bíróság őssejtkutatásra vonatkozó ítélete volt a 2011-es év legfontosabb eseménye, hanem a globális gazdasági és pénzügyi válság. XVI. Benedek ezzel kapcsolatban nagyon fontos kijelentést tett: „A válságnak arra kell ösztönöznie, hogy még az előtt elgondolkodjunk az emberi léten és annak etikai dimenzióin, hogy a gazdasági mechanizmusokat kialakítanánk. És nemcsak azért, hogy enyhítsük az egyéni veszteségeket, vagy támogassuk a nemzetek gazdaságát, hanem azért, hogy új szabályokat alakítsunk ki magunknak, melyek biztosítják, hogy képesek leszünk méltó életet élni, és képesek leszünk közösségünk hasznos tagjaivá válni."

XVI. Benedek ezenkívül megemlékezett az Arab Tavaszról, mellyel kapcsolatban kiemelte az emberi jogok védelmét a többség zsarnokságával szemben is – itt nyilván azokra a megdöbbentő keresztényellenes progromokra gondolt, melyekről Mindennapi is beszámolt. „A törvények és intézmények középpontjában az egyén tiszteletének kell állnia, és ennek a tiszteletnek kell véget vetnie minden erőszaknak, és ennek a tiszteletnek kell csökkentenie annak kockázatát, hogy a népszerű követelések és a társadalom egységének igénye átváltozzék a hatalom megszerzésének vagy megtartásának puszta eszközévé. A stabil és békés társadalom építése ugyanis sokkal fontosabb cél, mint az igazságtalan megkülönböztetés eszközével szerzett rövid életű politikai hatalom.”

Andrew Brown arra is rámutat, hogy ezek a kijelentések – bár nem tartalmaznak revelatív felismeréseket – nem lógnak ki az európai közéleti nyilatkozatok átlagából. Sőt, XVI. Benedek minden korábbinál erőteljesebben hangsúlyozta a környezet védelmének és a szegényekkel való szolidaritás szükségességét: „A környezet védelme, a szegénység elleni harc és a klímaváltozás mérséklése az átfogó emberi fejlődés szempontjából kulcsterületeknek számítanak.” A Guardian szerzője szerint egy ilyen kijelentés biztos sok katolikus amerikai republikánust megijesztene, aki abban a hitben él, hogy a Pápa is biztosan neokonzervatív.

A pápai beszédből kovácsolt műbalhé tanulságait levonva a szellemes brit újságíró megállapítja: a média időről időre szeret rácsodálkozni arra, hogy a Pápa bizony katolikus, és előszeretettel borzong ezen a modern világban kissé ódivatúnak tűnő tényen. Andrew Brown elismeri, hogy a Vatikánnak valóban megvannak a maga szennyes ügyei, arrogáns bürokratái és titkolózó hajlamai. Ezek a gyengeségek és hibák azonban senkit nem mentenek fel az újságírói objektivitás és a tények feltétlen tisztelete alól.

E. V.

• Cimkék:
XVI. Benedek Vatikán homoszexuális melegházasság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére