Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2012-02-01 06:09:00

Kevés lehetőség van szabadulásra a prostitúcióból

Saját anyja adta el örömlánynak

Sorozatunkban arra keressük a választ, van-e a prostituáltak kiszolgáltatottságból kiút. A Golgota Keresztény Gyülekezet tagjai egyedülálló küzdelmet folytatnak a megmentésükért. A csapat vezetőjével beszélgettünk.

– Mióta vagy a Golgota misszió tagja?

– Kilenc éve, akkor költöztem fel Szombathelyről Budapestre. Egy reggel, mikor felébredtem, a szívemben határozottan Isten hívását éreztem: azt akarja, hogy Budapestre költözzek, és hogy menjek az utcára a prostituáltak közé. Mondjam meg nekik, hogy szereti őket, hogy értékesek, és osszam meg velük az evangéliumot.  Kis faluból származom, de mivel Isten ezt kérte tőlem, felköltöztem Budapestre.

– Nehéz lehetett egy idegen városban a semmiből megteremteni a létfeltételeket.

– A munkahelyemtől egy év fizetés nélküli szabadságot kaptam, utána vártak volna vissza. Egy rokonomnál laktam, és csak fél év alatt sikerült állást találnom. Imádkoztam, hogy Isten mutassa meg, merre induljak el. Szombathelyen a családsegítőben dolgoztam – és tulajdonképpen addig prostituáltat jószerivel nem is láttam.  Amikor gyülekezetet kerestem, egy alkalmon volt egy kihirdetést, hogy a Youth With a Mission, azaz a Fiatalok Küldetéssel Alapítvány, egy nemzetközi missziós szervezet, magyar munkatársakat keres. Budapesten prostituáltakhoz jártak ki, néha magyar tolmács is ment velük, teát vittek, beszélgetéseket kezdeményeztek. Onnantól kezdve kijártam velük az utcára.

– Hova mentetek?

– A Vigadó térre, a Duna korzóra, meg a Váci utcába, de azok a lányok szinte hozzáférhetetlenek. Nem állnak szóba senkivel.

– Félelemből?

– Megtiltották nekik, hogy ilyen témában bárkit is meghallgassanak. Mostanában más helyekre járunk, sötétebb, zűrösebb területekre.

– Egyedül is mész?

– Nem, azt nem is tanácsolom senkinek. Végighívom a társaságot, hogy este ki ér rá, s elmegyünk egy-egy helyre.


„Bocs, dolgoznom kell”


– Úgy tudom, az utcalányoknak drága az idejük. Ha veled beszélget a lány, lehet, hogy a kuncsaft inkább elmegy. A lány futtatója pedig ott van a közelben. Hogyan küzditek le a külső akadályokat? 

– Először is imádkozunk.  A múltkor kint voltunk a régi Fóti úton, hideg volt, termoszban vittünk kávét. Kiszálltunk az autóból, odamentünk egy lányhoz, köszöntünk, és mondtuk, hogy ne ijedjen meg, nem akarunk semmi rosszat tőle; keresztények vagyunk és megkínálnánk kávéval, ha elfogadja... viszünk ajándékba könyvet, vagy a gyereküknek Bibliát, karácsonykor pedig ajándékcsomagot készítünk, amibe kozmetikumot, marcipánkenyeret, igés kártyát teszünk. Tavaly harminc ajándékcsomagot osztottunk szét. Mindig nagyon örülnek. Van, aki nem akarja elfogadni, azzal utasít el, hogy adjam olyannak, aki méltóbb rá.

– Aki még soha nem találkozott veletek, hogy reagál?

– Jól. Csak egy-két százalékuk – akinek akkor éppen olyanja van –, nem vesz rólunk tudomást, de igazából őszintén nyitottak. A bizalom lassan alakul ki, de az a közvetlen szeretet, amivel  közelítünk hozzájuk, hatással van rájuk. Tudjuk, hogy csak egy-két percük van, és csak érdeklődünk, hogy hogy vannak, bemutatkozunk. Megkérdezzük a nevüket;  van, aki megmondja, de van olyan is, aki csak az „utcai” nevét árulja el. Akad olyan lány is, akivel már tíz éve beszélgetek.

– Van arra remény, hogy kihúzzátok onnan őket, vagy ez nem tartozhat a munkátokhoz?

– Sokkal több segítségre volna szükségük, hihetetlenül rossz állapotban vannak lelkileg, az önbecsülésükről és az önértékelésükről nem is beszélve. Olyan terheik vannak, amik elviselhetetlenek. Nem egyszerű ebből kikavarodni, ott van a futtató, az emberkereskedők, ez a sötét világ, ahol adják-veszik őket. Csak úgy nem mondhatja egyik sem, hogy kiszállok. Ismertem egy lányt, aki kilépett, egymillió nyolcszázezret fizetett a szabadságáért.

– Különben üldözik és bántják?

–  Itt nem a veréstől való félelem a fő motívum, történhet annál sokkal rosszabb is velük.

– Elmondják a személyes történetüket?

– Van, amikor az a válasz, hogy áh, ez egy hosszú történet, de legközelebb általában igent mondanak. Sokan várják is, hogy találkozzunk, „amikor jöttök, akkor azon a napon megyek ki dolgozni”, mondják. Legutóbb a Thököly úton ahogy elkezdtünk beszélgetni, odajött még két lány, és majdnem fél órát tudtunk egymásra szánni. Persze, van, mikor csak egy percig tart az egész.

– Ha jön egy kuncsaft, otthagynak?

– Olyan is van, hogy „bocs, dolgoznom kell”, de előfordult, hogy a lány nem ment el a klienssel.


Se törvény, se pénz


– A futtatókkal még sosem volt problémátok?

– Volt, hogy engedélyt kellett kérnünk tőlük, hogy kijárhassunk, de később összehaverkodtak velünk. A fiú társaim a futtatók közé mennek beszélgetni, mi a lányokhoz.

– Sosem bántottak benneteket?

– Nem. Az egyik helyen, ahová kijárunk, nagyon sok lány van,  figyelik őket, ezért nem lehet velük annyira beszélgetni, habár olyan is volt, hogy valakivel negyedórát  sikerült szakítani erre. Volt, hogy egy lány elfordította a fejét, amikor végigmentünk a soron, de amikor visszafelé jöttünk, ő szólított le bennünket, hogy most már tud beszélni, mert elmentek kávézni a futtatói. Elmesélte, hogy ő már megtért, de eladták és semmi esélye sincs kiszabadulni.

– Mégis, mi lehet ebből a kivezető út?

– Magyarországon jelenleg nincs olyan intézmény, amely segíthetné őket.

– A törvényi szabályozás hiánya lehet az oka?

– Egyrészt az, meg a pénzhiány is. A Baptista Szeretetszolgálatnak volt egy prostituáltaknak fenntartott menedékhelye, de nem bírták anyagilag finanszírozni. Egy ismerősömtől tudom, hogy Amszterdamban a prostituáltak hatvan, de már lehet, hogy nyolcvan százaléka magyar. Van egy utca, amit Nyíregyháza utcának hívnak. Ezt én nagy szégyennek tartom. Akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat, én inkább azokat büntetném, úgy ahogy azt a skandináv országokban teszik. Miért a lányokat csukják le, és hozzák megalázónál megalázóbb helyzetekbe?

–  Volt már olyan eseted, hogy egy lány hozzátok fordult segítségért, átléptétek a kompetencia határát, és segédkezet nyújtottatok?

– Persze. Mi tényleg kint vagyunk a frontvonalban. Az Ige erejével, reménységgel, hittel és szeretettel megyünk. Nincs félelem bennem. Reménységet öntünk ezekbe a lányokba és a magukról való gondolkodásukat szeretnénk formálni. Tudok olyan lányról, akinek sikerült megszöknie, mert el akarták adni, hogy Svájcba vigyék.

 

 – Az egyik futtató eladja egy másik futtatónak a lányt?

– Igen, ez így működik. Virágzik az emberkereskedelem, az emberpiac. Ennek a lánynak a karácsonyi ajándékosztásunk volt a fordulópont az életében: tudta, hogy dobbantania kell, és megszökött. Mi kezdtük el szervezni, végül egy rendőr kliensével lépett le. Nem sokan, de vannak, akik ott az út szélén térnek meg. Az egyikről hallottam, hogy Angliában él, neki és a társának is van munkája, gyermekeik születtek, jól vannak. A testvére még az utcán van, ezeket tőle tudom.

– És ő nem tud kiszabadulni?

– Nem, bár már kezd másképp gondolkodni. Kiöregedett, mondja, pedig még 30 sincs, de 13-14 éves korukban adták el őket, s ilyen korban már öregnek számítanak. Azt a lányt, aki sikerrel kikerült Angliába, a saját anyja adta el. Sok ilyenről hallani, s mindez itt történik, Magyarországon.

– Tudsz olyan szervezetről vagy misszióról, ahova jogi segítségért lehet fordulni? Mi történik, ha egy kislány berohan a rendőrségre, hogy eladták?

– Igazából semmi. Be se mer menni, mert megverik, megfélemlítik, de ha mégis bemegy, akkor vagy visszakerül a szülőkhöz, vagy állami gondozásba. Onnan pedig majdnem egyenes út vezet az utcára. Volt olyan állami gondozott lány – film is készült róla –, akit egy motorért adtak el prostinak a régi Fóti útra. A állami gondozottakat nem az életre nevelik, a pénz ígérete sokat számít, a futtatók pedig nagyon magukhoz láncolják őket, akik persze szerelmesek lesznek, gyorsan gyermeket szülnek, majd jön a „drágám, elfogyott a pénzünk” és az „értünk ugye megteszed?” szöveg. Éppen most találkoztam egy tündéri lánnyal, vele is ez történt. Elmesélte, hogy se neki, se a társának nincs munkája, két gyerekük van, kijött pénzt keresni. Megkérdeztem, hogy kinek az ötlete volt? Természetesen a párjáé. Valószínűleg a társa másokat is hasonló módon futtat, s a nők az érzelmek miatt megteszik, amit kér.

 
Futtató, Bibliával a kézben
 

– Mit mondasz a kezdő prostituáltaknak?

– Mikor valaki azzal fogad, hogy „ez az első napja”, akkor azt mondom neki: „Menekülj!”  „Csak átmenetileg vagyok itt” – szól az ismerős válasz. Én ilyenkor elmesélem neki, hogy tíz éve ismerek prostituáltakat, akik mind azt mondták, hogy csak egy-két hetet dolgoznak, s a mai napig itt vannak, nagyon rossz állapotban. Megpróbálom azokat a hazugságokat, melyeket beléjük ültettek, észérvekkel leleplezni. Persze, sok idő, míg az erőforrásaikat átbeszéljük, átgondoljuk, hogy merre mehetne, vagy milyen úton tudna szökni ebből a helyzetből.

– Volt már, aki a segítségetekkel teljesen át tudta rendezni az életélt? 

– Volt, de eltűnnek és cserélődnek a lányok, eladják őket, van, akit megölnek. Hallottam, hogy egy leszámolás alkalmával feldaraboltak egy lányt, s úgy adták a futtatónak. Ilyen és hasonló történetekkel vannak tele a lányok. Télen egy huszonegynéhány éves lányt a járókelők találtak meg. Egy fa mellett feküdt, drogtúladagolásban halt meg. Annyira kiborultam, valakinek a gyermeke volt és így, az útszélen végzi... Olvastam egy tanulmányt (sajnos Magyarországon ilyen nem készült), hogy a prostituáltak nagy részét gyerekkorukban szexuálisan bántalmazták, megrontották. Hozzászoktak ahhoz, hogy így jussanak szeretethez, hogy adniuk kell érte valamit, elhiszik, hogy ők csak erre jók, így fogadják el őket. Nehéz az áldozatszerepből kitörni.

– Hányan mentek rendszeresen a terepre?

– A Golgota, az Omega és egy baptista gyülekezetből jön össze a csapatunk, kb. nyolc főből áll. A  budapesti prostituáltakra koncentrálunk, de nyáron le szoktunk menni Siófokra is.

– Volt-e olyan eset a tapasztalataid szerint, hogy egy lány rendőrségi, jogi úton próbált szabadulni?

– Van aki mer feljelentést tenni, és börtönbe juttatja az emberkereskedőket. Azonban sokan visszavonják a feljelentéseket, mert időközben megfenyegetik őket. Most volt egy esetem: ismerem a futtatót, emberkereskedelem miatt ül, előzőleg gyilkosságért volt börtönben, s a lány mesélte, hogy visszavon mindent, magára vesz minden balhét, hogy kiszabadítsa.

– Hogy lehet, hogy titeket sose bántanak?

– Ez szerintem csoda. Velem többször előfordult, hogy a futtató odahívott az autójához, és kérte, hogy imádkozzak érte.

– Megtetted?

– Igen. Rátettem a kezem a kezére, és imádkoztam érte. Megköszönte. Azóta is futtató, de igénye volt rá, hogy ez megtörténjen. A futtatóknak is adunk ajándékot, könyvet, vagy a gyermeküknek viszünk valamit. Ez a futtató mondta nekem, hogy még soha életében így ajándékot nem kapott. Volt egy „Erőemberek show” a Golgota gyülekezetben, amiből DVD készült; egy férfiról szól, aki fegyverkereskedő is volt, a lehető legmélyebbre süllyedt, majd a börtönben megtért, és elmondja a bizonyságtételét. Nagyon sok futtatónak adtunk belőle. Ismerek olyan férfit a Gubacsin, aki ott ül a főhelyen, belátja az egész terepet, az asszonya ott dolgozik a sarkon, ő pedig Bibliát olvas, miközben a lányok dolgoznak.

– Ez hátborzongató.

– Hát, igen. Azt állítja, hogy ő ezt már nagyon utálja, de azzal érvel, hogy büntetett előéletű roma, és semmi esélye sincs, hogy valaki fölveszi dolgozni...

– Hogyan dolgozod fel ezzel a világgal való folyamatos kapcsolatodat?

– Megvisel, de az foglalkoztat, hogyan lehetne többet tenni.

– Hány prostituálttal foglalkoztál eddig?

– Több százzal. Cserélődnek, eltűnnek, visszatérnek. Hatszáz biztosan volt.

– Nagyon sok ember személyes élettörténetét cipeled és őrzöd…

–  Külön-külön imádkozom értük. Értékes, szeretni való emberek, akiknek jobbat kívánok. Isten sem erre teremtette őket.

– Láttál valaha valakit magatokon kívül, aki az egészségükre vagy egyáltalán a létükre vigyázott volna?

– Nem. Létezik ugyan a Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete, de velük nem szövetkeznék, mert ezt a rendszert fent akarják tartani. Hiszem, hogy Isten minden ember útját igazgatja, meg tudja adni a megoldást. Az önértékelésüket kell megváltoztatni. A lányok nagyon szégyellik, amiből élnek, titkolják a világ elől, a szégyenük és a félelmeik miatt már nincs önbizalmuk. Amikor a félelmeidnél és a szégyenednél nagyobb a nyomorúságod, és el tudod fogadni, amit Isten ad, és úgy indulsz tovább, akkor ő felépíti a személyiségedet. Ez belső döntés, kívülről nem lehet celebrálni. Én senkit nem tudok megmenteni. Elmondom nekik, hogy nagyon tisztelem őket, felnézek rájuk, mert ehhez óriási lelkierő kell. Ha ezt végig tudják csinálni, képzeljék el, milyen lenne, ha átfordulnának a másik irányba, ahol Isten van. Kérem, őket, hogy higgyék el, hogy ugyan nem napról-napra, de az is menni fog.

– Köszönöm, hogy mindezt elmondtad.

– A nevemet nem akarod leírni, ugye? Én csak egy szolga vagyok.

Gyimesi Ágnes  Andrea

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Prostitúció
  • Eladta a lányait prostituáltnak (interjú)
  • A prostituáltak védőszentjét ünnepeljük
  • Gyermekprostitúció: egy helyben toporognak a hatóságok?
  • Orgiák állami pénzeken
  • Nem egyszerű a prostitúció elleni harc
  • A svéd nagykövet szerint a prostitúció gyorsan növekvő illegális üzletág
  • Magyar prostituáltakat mentenek Svájcból
  • Egy véren vagyunk megváltva romák és magyarok (dokumentumfilm)
  • Családi vállakozások kezében a magyar prostituált biznisz?
  • Afrikai nőkkel kereskedő bandát fogtak el

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.