A hit mindent felülírt

Sztárok Isten tenyerén: Keresztes Ildikó (interjú)

– Szó szerint csak aludni jár haza, amióta elkezdődött a tehetségkutató. Honnan tud töltekezni?

–  Tornász múltamnak köszönhetően fizikailag jól bírom ezt a felpörgetett életet, bár a műsor indulásakor olyan soványra fogytam, mint még soha azelőtt. Lelkileg pedig csakis odafentről töltekezhetem. Minden nap úgy fekszem le, hogy bizonyos dolgokat kérek, más dolgokat pedig megköszönök. Sok erőt ad a mentoráltjaim tehetsége és szeretete is, csak úgy, mint az emberek visszajelzése. Az X Faktor indulása óta azért imádkozom, hogy mindig a legjobb döntést hozzam, amikor ítéletet mondok egy versenyzőről. A magánéletében is elfogadom Isten akaratát, bár ez nem mindig könnyű.

– A férje mit szól hozzá, hogy alig látja otthon? 

– Nagyon megértő, azért sem piszkál, ha nincs időm rendbe tenni a lakást. Inkább segít.

– Még a porszívót is megfogja?

–  Persze, bár ő is egyre elfoglaltabb, hiszen az Edda Művek basszusgitárosaként készül a december 19-i, jubileumi koncertjükre.

– Novemberben szomorú eset történt, ami mindkettőjüket megviselte…

– Füles, a kutyánk 14 évesen itt hagyott bennünket. Nagyon szerettük, igazi családtag volt. Mintha még arra  arra is ügyelt volna, mikor menjen el, hiszen nekem most egyszerűen időm sem lenne arra, hogy összeroppanjak.

–  „Mindig rögös út adatik a legjobbaknak” – így konferálta fel múltkor Takács Nikolast, de mintha egyúttal a saját életútjáról is beszélt volna.

–  Valóban nem volt könnyű az utam, mert nehéz volt lenyelnem, hogy a szakma ódákat zengett rólam, sokáig mégsem lettem ismert énekesnő. De azt az utat sem tudtam volna választani, hogy legyen menedzserem, aki kitalálja, mitől legyek trendi, és gyorsan befuttat. Persze belül fájt, hogy nem jutok egyről a kettőre, holott mindenki nagyon jónak tartott. Ez sok kérdést és kétséget vetett fel bennem a pályám elején, amelyekre sokáig kerestem a választ.

– Mindeközben megingott a hite a gondviselésben?

– Nem, inkább csak magamban ingott meg a hitem. De hála Istennek, valahogy mindig összekaptam magam, különben most nem beszélgetnénk. Úgy látszik, hogy a hit mindennél erősebb volt, mindent felülírt: csak mentem és mentem előre, akármennyire becsukták előttem az ajtókat vagy keresztbe tettek.

–  Amikor kiválasztotta a döntős fiúkat, Király L. Norbi nyakában jól látható volt egy kereszt medál. Befolyásolta ez önt a döntésében?

–  Nikolas is keresztet visel, csak nem mindig látható... természetesen nem emiatt választottam ki őket, de ez is bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek. A hitet amúgy sem egy medál viselése bizonyítja: azt érezni lehet, és én nyilván éreztem is bennük.

–  Norbiról azt mondta, akár a fia is lehetne, ha korán szült volna, ráadásul férje arcvonásait is felfedezte benne. Sokat gondol saját gyermekre?

–  Eddig még nem adatott meg számunkra a gyermekáldás, de nem görcsölök ezen: elengedtem. Néha felnézek az égre, és tudom, hogy ha a Jóisten úgy akarja, akár ötvenévesen is lehetek édesanya. Az X-Faktornak köszönhetően máris lett három „fiam”, akiket magaménak érzek.

Katymári Vanda

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére