- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
![]() |
Sport
2012-02-02 06:50:00 „Belenéztem a tükörbe, és alig ismertem magamra, ez tényleg én lennék?”Erdei szerelmes, és rájött: 27 évig rosszul csinálta![]() – Atlantic Cityben, a hatodik menetben kiütötte az amerikai Byron Mitchellt. Feldolgozta már? – A meccset igen, az odáig vezető utat még nem. Fáradt vagyok, bennem van az előző húsz hét, de amúgy prímán érzem magam a bőrömben. Ez a meccs sokkal látványosabb volt, mint az ezt megelőző, de ez nem lepett meg, mert így és ennyit még egyik összecsapásomra sem készültem. – Mint mondja, valamit másképp csinált, mint eddig. De mit? – Nem hazudok: a felkészülés alatt 600-700 ezer lépcsőt másztam meg, aztán meg ilyen ütésmennyiséget, mint most, még soha nem végeztem el. Klink Zoli barátom új módszerével dolgoztam. Ő egyébként labdarúgó volt, de nagyon beleásta magát az erőnléti felkészítés rejtelmeibe. Kitalálta, hogy mivel a mostani meccsemet eredetileg 12 menetesre tervezték, ezért másképpen kell készülnöm. Például elhagytuk a hosszú futást, helyette lépcsőztünk. – Elég egyszerű kínzóeszköz… − Kínzásnak tényleg az: kimentünk a gödi Duna-partra, ott van 33 lépcsőfok. Először háromperces sorozatokkal nyitottunk: fel, le. Ezt tizenkétszer ismételtük. Aztán tízszer, tizenötször, huszonötször, harmincszor. És ezt a sorozatot hétszer… Beleőrültem! A végén összeadtuk: 3709 lépcsőfok jött ki egy edzésre. – Kicsit Rocky-feelingje van. Ettől lett olyan erős? – Ettől is, meg persze az egyéb speciális edzésektől. A végén olyan erőben éreztem magam, hogy amint közeledett a meccs, tudtam: bárki kerül az utamba, azt beborítom. Amikor hazatértem az Egyesült Államokból, és a kisfiamat fürdettem, azt mondta, amikor a kezembe vettem: „Phűűűű, apukám, hogy neked mekkora erőd van!” A tükör elé álltam, és valóban, alig ismertem magamra. Ez tényleg én lennék? Nekem sosem volt hasizmom, most meg olyan kockahasam lett, mint még soha. ![]() Sdunek mester sem maradt le az újításban: edzés az óceán partján, Atlantic Cityben Fotó: Erdei Menedzsment – Ezért kezdett a korábbiakhoz képest sokkal agresszívabban? – Mivel a motivációm is az egekbe szökött, elhatároztam: úgy nyitok, mint még soha. Nekimentem a srácnak, nem óvatoskodtam, padlógázzal toltam az első másodperctől. Sdunek edző szólt is az első menetben, öreg, vegyél vissza, messze még a vég, de nekem akkor hiába beszélt. Nem tartalékoltam, pedig az elején úgy megütöttem a srác fejét, a legkeményebb résznél, a homloknál, hogy a kézfejemben részlegesen elszakadt a szalag. Persze ezt akkor még nem tudtam, csak éreztem, hogy fáj. A negyedik menetig csak ballal ütöttem, de aztán láttam, ezzel nem jutok előrébb. Elővettem a fájós jobbat, összeszorítottam a fogam, rendesen odapakoltam magam. A hatodikban meg lapátra tettem. – Látszódott, hogy óriási tehertől szabadult meg. Ennyi év után is ilyen nagy a nyomás, a feszültség? – Nagy volt a tét, Lou DiBella promóteremmel három amerikai meccsre szerződtem, azzal az opcióval, hogy mindegyik parti után megnézzük, van-e értelme folytatni. Látványos meccset kellett vívnom, hogy eladható legyek Amerikában. Azt hiszem, a kiütéssel ennek a feltételnek megfeleltem. Ráadásul korábbi világbajnokot, nem hurkát vertem! – Körvonalazódik a következő meccs? – Ááá, dehogy! Most pihenek. A családom nagyon hiányzott, végre megint együtt vagyunk! 37 éves vagyok, és akkor is kell a regenerálódás, ha éppenséggel kirobbanó erőben érzem magam. Most jöttem rá, 27 évig rosszul csináltam a dolgom. Elgondolkoztam: mi lehetett volna belőlem, ha korábban találok rá erre a felkészülési módra? Mindig tudtam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Hiába nyertem, nem volt kerek a történet. A világbajnoki címemet leszámítva mindig hiányzott valami. De nem tudtam, mi, csak most jöttem rá. ![]() Tiszta munka: Mitchell-t Madár fájós ököllel is padlóztatta Fotó: Erdei Menedzsment – Milyen áron? Sokat vitatkoztak, amíg letisztult a felkészülés? – A huszadik hét végére besokalltam, mondtam: Zolikám, ez most nem megy, le kell állni az erősítéssel, mert olyan feszes vagyok, hogy elpattanok. Nagy vitáink voltak, de aztán alkalmazkodtunk egymáshoz. – Mi motiválja még? – Világbajnoki címet szeretnék! Az újságok Hopkinsszal hoznak össze, de vele most nem olyan egyszerű találkozni. Nem fogok nagy pofával senkit hívogatni, provokálni, hogy észrevegyen. Ez a promóterek dolga. Majd ők elintézik. Mindig világbajnok akartam lenni, erről az álmomról most sem mondok le. Utána esetleg jöhetne egy címegyesítő meccs is. Húszévesnek érzem magam, megállíthatatlannak, tele energiával. A boksz persze olyan, hogy bármikor kaphatok egy óriási, karriert lezáró pofont, de ez akkor sem változtat semmin. Ha belépek a ringbe, mindig úgy érzem, hazatértem, és mindenkit meg akarok verni. Nekem a boksz 27 éve tartó szerelem.
Simon V. Attila
|
![]() Hírsor
![]() A hét java
|
![]() |
|
![]() |