Gyurcsány Ferenc, a krétai paradoxon

A pápai proligyerekből lett milliárdos vállalkozó és – hm – szabadszájú ex-miniszterelnök pillanatnyilag az egyik legközutáltabb személyiség hazánkban. A Fidesz-zászló alá sorakozott kétharmad egyértelműen gyűlöli; az úgynevezett a bizonytalanok körében is tudok olyat, aki szájon vágná alaposan; azt meg végképp kétlem, hogy a Jobbik-szimpatizánsokkal való személyes találkozásból jól jönne ki. Amennyire népemet (a magyart) ismerem: ha egy erős regiment nem bin Laden-en, hanem őrajta ütött volna e májusi hajnalon, hát lobognának az örömtüzek és zengenének a halleluják.

Sokat megtett pedig, hogy szeressék. Táncolt, imádkozott, poénkodott vagy épp sírdogált; elkódorgott gyereket vitt haza; smárolt feleségével a Gay Pride Day-en (ezen a melegek minimum felháborodhattak volna); ölben vitte ki az alélt sajtószóvivőt a teremből (ezt is milyen szépen megrendezték); s legutóbb megjelent Gyöngyöspatán egy egész millió forinttal, meghatottan önmagától. És nem jön neki össze a közszeretet. Van pár MSZP-s nénike, akiknek ő a Ferikém: ennyi.

Talán mert az utálatért még jobban megdolgozott.

Majd egy későbbi írásban értekezem arról is, a bosszú helyreállít-e bármit a világban. Nagyon izgat az Oszama vére után áhítozóktól a megszállott nácivadászokig ez a kérdés, de most legyen elég annyi: ha valemely heves vérű ellendrukkerének sikerülne Gyurcsányt likvidálni, én biztos nem örülnék. Itt jegyzem meg: az Oszama-, Szaddám vagy Ceaucescu-megtorláskor sem éreztem elégedettséget. Az ilyenkor fellobbanó örömtüzektől, hallelujáktól meg kimondottan undorodom, de erről tényleg később.

Most már biztosan izgultok, hogyan teszem egy kalap alá Gyurcsányt az említett hírességekkel.

Egyfelől sehogy, amennyiben nem végeztetett ki – tudtommal – senkit. Másfelől igenis, mivel ő is népharag tárgya. És ennek nem csekély oka van.Tevékenysége, mint a neoliberális politika mindig,  számos áldozattal járt. Nemcsak a pesti utcán összevert és megalázott százakra gondolok, hanem a Svábhegyről kiebrudalt asztmás gyerekekre, a Lipótról kiebrudalt pszichés betegekre, a kórházi várólistákról lecsúszókra, a karrierjüket, a puszta megélhetésüket, a reményüket, az otthonukat vesztettek százezreire.

Gyurcsányt kicsit sem utálom, bűnösebbnek sem tartom magamnál; börtönbe csukásában nem lelnék semmi szórakoztatót, de azért álljunk meg egy pillanatra. Más az utálat, más a harag kitöltése, más a bosszú, az elégtétel, és más az igazságszolgáltatás.

Utóbbinak bizony híve vagyok.

Gyurcsány Ferenc saját bevallása szerint hazudott reggel, éjjel meg este, és e krétai paradoxonba ezúttal nem bonyolódnék bele: elhiszem neki. Ez azt jelenti, hogy közérdekű adatokat változtatott meg/hallgatott el, s bizony erre vannak konkrét büntetési tételek.

Egyelőre nem merült fel, hogy 2006 kapcsán terrorcselekménnyel gyanúsítsák, de az én véleményem az, tisztelt bíróság, hogy miért nem.

Azt nem tudom, hogy a különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés gyanúja fennáll-e; az országot különösen nagy értéknek tartom, úgyhogy felőlem fenn is állhatna akár.

És mindehhez képest Sukoró, az piha.

De most komolyan: ne maradjon már örökkön-örökké következmények nélküli ez az ország!

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére