20 év frakciószakadásai

Demokratikus Koalíció – Út a süllyesztőbe?

A frakcióból való kilépést követően új frakciót is alapítanak Gyurcsányék, átrendezve ezzel a parlamenti struktúrát. A Demokratikus Koalíció esete nem egyedi, az elmúlt 20 évben találkozhattunk már néhány frakciószakadással – bár azóta mind a kiszakadó pártok, mind az anyapártok eltűntek a politikatörténet süllyesztőjében. Ez a sors vár Gyurcsányékra is? Erre a kérdésre csak az idő adhatja meg a választ, az elmúlt 20 év hasonló eseményeit viszont érdemes lehet megvizsgálni.

Hasadó kisgazdák

Az első ciklusban két ilyen eset is előfordult, ami nem is meglepő a rendszerváltás utáni körülmények ismeretében. A rendszerváltáskor létrejövő pártoknak rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük, rögtön parlamenti erővé válva kellett a sokféle irányzatot magukban tömörítő szervezeteknek megvívniuk belső, még elrendezetlen csatáikat. Mindeközben megtapasztalták a választók tömegeinek elfordulását a politikától, és természetesen a pártoktól. A pártok belső konfliktusai jócskán hozzájárultak az Antall- (majd később Boross -) kormány politikai túléléséhez. Rendszeressé váltak a kilépések a frakciókból, az átülések más frakciókba, néha egészen groteszk irányban (pl. az SZDSZ-ből a KDNP-be stb.).

Az első frakciószakadásra is csak 1991 novemberéig kellett várni, amikor is a Torgyán által vezetett FKGP parlamenti frakciója szakadt ketté – a kisebbség (10 képviselő) a pártelnökkel tartott, míg a többség Pásztor Gyula vezetésével alkotott 35 fős frakciót. Az igazán jelentős változás akkor következett be, amikor a Torgyán vezette FKGP kilépett a kormánykoalícióból, és ellenzékbe vonult, míg a Pásztor-féle „35-ök” támogatták az Antall-kormányt. Hosszas jogi vitát követően a Torgyán-féle ellenzéki frakció lett az FKGP pártfrakciója, míg a pártból kizárt frakciótöbbség megalakította az Egyesült Kisgazdapártot.
 
A ’94-es választások viszont bebizonyították, hogy Torgyán időben hagyta el a kormánykoalíció „süllyedő hajóját”, ugyanis pártja 8,82%-os eredménnyel be tudott kerülni a törvényhozásba, míg az előző ciklusban miniszteri, államtitkári posztokat birtokló, több képviselővel rendelkező Egyesült Kisgazdapárt mindössze a szavazatok 0,82%-át szerezte meg, így az állami támogatástól is elesett. A népszerűtlen kormányzati teljesítmény mellett ebben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az agrárrétegek megszólítására az FKGP-nek állt rendelkezésére igazán karizmatikus vezető Torgyán József személyében.

Egy drámaszerző történelmet ír

Az első ciklus másik fontos frakció- és pártszakadása a kormánykoalíció vezető erejéhez, az MDF-hez kötődik. Az Antall-féle centrumnak egyre kényelmetlenebbé váló, egyre szélsőségesebb nézeteket valló Csurka István és társai kizárását némileg hasonló folyamatok előzték meg, mint az MSZP és Gyurcsány esetében. Az MDF-en belül egyre nehezebb volt fenntartani az egyensúlyt a különböző irányzatok közt, és ezt nem könnyítette meg az sem, hogy Csurka elkezdte szervezni a Magyar Út Körök-mozgalmat.
 
A végső megoldást a két versenyző „szélsőségtől” való megszabadulás jelentette, így Csurkáék mellett kizárták a pártból a nemzeti liberális irányzat szószólóit is, Debreczeni Józsefet és Elek Istvánt. Csurkáék hamar megszervezték frakciójukat, és ahhoz kapcsolódóan pártjukat, a MIÉP-et, melyhez jó szervezeti muníciót adott a drámaíró által szervezett Magyar Út Körök-mozgalom. Ennek ellenére a ’94-es országgyűlési választáson csúfos kudarcot szenvedtek, az állami támogatást jelentő 1,59%-os listás eredményük csak politikai túlélésüket segítette. Azt viszont eredményesen, ugyanis 1998-ban a megváltozott politikai környezetben a korábban éppen miattuk megemelt 5%-os küszöböt is sikerült átugraniuk, így 2010-ig egyedüliként a parlamenten kívülről tudtak bejutni a törvényhozásba. A markáns ellenzékiséget felvállalni nem akaró párt 1998-ban viszont kihullott a parlamentből, azóta pedig már csak névleg létezik, és 2010 óta állami pénzekre sem tarthat igényt.

A nevető harmadik

1996-ban ismét az MDF-en belüli konfliktusok vezettek pártszakadáshoz. Ezúttal a párt antalli vonulata nem találta a helyét a Lezsák-féle MDF-ben, ezért külön pártot és frakciót alakítottak a Házban. A frakcióban olyan, akkoriban ismert képviselők ültek, mint Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, Kónya Imre, az MDF korábbi frakcióvezetője, valamint további, az Antall-kormányban miniszteri, államtitkári pozíciót betöltő politikusok. Ez sem volt elég arra, hogy a ’98-as választásokon visszakerüljön a párt a parlamentbe. 1,34%-os eredményük nekik is csak az állami támogatást hozta. Ezt a szakadást viszont már az MDF is komolyan megsínylette, 2,80%-os listás eredményével csak a Fidesszel kötött választási együttműködésének köszönhette, hogy frakciót alakíthatott az Országházban. Az MDNP 2002-ben más pártokkal összefogva Centrum Párt néven tett egy utolsó, sikertelen kísérletet a parlamentbe kerülésre, de végül 2005-ben visszatért a Dávid Ibolya nevével fémjelzett anyapártba.

A felsorolt eseteken kívül is került sor csoportos kiválásokra az MDF-ből, valamint a KDNP-ből is, de azok a csoportok a párt- vagy mozgalomalapítás után a Fidesszel szövetséget kötve annak frakcióját gyarapították. Így lehet jelenleg a korábbi MDF-elnök Lezsák Sándor, vagy éppen a korábbi KDNP-elnök Surján László a Fidesz országgyűlési, valamint EP-képviselője.

Most a baloldalon a sor

Az elmúlt 20 év eseteit áttekintve láthatjuk tehát, hogy a kiválások után egyik újonnan létrejött formáció sem tudott huzamosabb ideig politikai tényezővé válni. A szűkös anyagi forrásokat, a szervezettség hiányát még az országosan legismertebb politikusok, például Csurka István vagy Kónya Imre sem tudta ellensúlyozni. Emellett a szakadás az anyapártot is megviselte, ma már egyik osztódáson keresztülmenő párt sem parlamenti tényező – ezzel szemben a szakadásokból hasznot húzó Fidesz kétharmados parlamenti többséggel irányítja az országot.

Természetesen a jelenlegi helyzet több tekintetben más. A volt miniszterelnök első ízben alakít külön frakciót, Gyurcsány Ferenc politikai jelentősége pedig nem vethető össze Csurka Istvánéval. Azt is láthatjuk, hogy míg eddig kivétel nélkül a jobboldalon került sor szakításokra, addig most első ízben a baloldal hasad.

Egyesült Kisgazdapárt, MIÉP, MDNP – e formációk mára már csak emlékek. Csúfos kudarcot vallottak a politikai versenyben – csakúgy, mint az FKGP, az MDF, valamint az egykori KDNP. Túlélheti-e a szakadást az MSZP, valamint a Demokratikus Koalíció, vagy ugyanaz a sors vár rájuk, mint a többi szétszakadt pártra? A történelemnek nincs predesztináló ereje, Gyurcsányékról és az MSZP-ről csak az idő dönthet.

B. M.

Kép innen.
 

• Cimkék:
Gyurcsány Demokratikus Koalíció MSZP

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére