Tüntetne-e a Wall Street ellen Jézus?

„Ez az összehasonlítás csúsztatás” – így kommentáltam, amikor az interneten egy olyan, az Occupy Wall Street (Foglaljuk el a Wall Street-et) tüntetéshez kapcsolódó képet találtam, amely Jézust ábrázolja magasra emelt korbáccsal, és fölötte a következő szöveggel: „Az eredeti Occupy Wall Street tüntető.” Az Occupy Wall Street mozgalom (OWS), ahogy én értem, elvet minden nyilvános zavargást és erőszakot; Jézus pedig, szerintem, nem egészen az állam ellen rohant ki (míg az OWS nyilvánvalóan igen), amikor kitakarította a templomot.

Összehasonlítani őket olyan, mintha az almát a narancssárgához hasonlítanánk: zavaros, homályos metafora.

Perceken belül jött a válsz: „Gondolom, nem olvastad a Bibliának azt a részét, amikor Jézus kirúgja a tolvajokat és a bankárokat a templomból. Tudatlan vagy". Hogy lehet erre válaszolni? Valószínűleg úgy, ahogy én tettem, nem érdemes: „Ezzel éppen az én állításomat igazolod” – írtam. Párbeszéd helyett gúnyos mocskolódás következett, majd kitiltottak. Amikor próbáltam megismerni az OWS-mozgalom lényegét, sok mindent megtudtam a benne résztvevőkről is, de ez új volt nekem: az emberek gyűlölik, ha nekik akarják adni Jézust, de azt még jobban, ha el akarják venni tőlük.

Azt hiszem, értem, miért. Jézus neve számtalan forradalommal összekapcsolódott, elsősorban azokkal, amelyek a békét választották módszerükül (mint az OWS is). Jézusra hivatkoztak olyan forradalmak is, amelyek egyébként nem elsősorban keresztények voltak, mivel neve bekerült a polgári engedetlenség szentháromságába Ghandi és Martin Luther King mellé. Egy ideje tényként kezeljük, hogy Jézus rendszerellenes és néppárti lázadó volt. Valóban az lett volna?

A forradalmárok szerte a világban félreértik Jézust, de ezzel nincsenek egyedül. Maguk a forradalmak is ugyanezzel küszködnek. Az OWS kisebb PR-háborút vívott, hogy megértesse magát. A liberális Tea Party mozgalmáról van szó? Aljas rágalom: az OWS visszautasítja az összehasonlítást, és tagadja, hogy köze lenne bármilyen politikai párthoz. Erőszakos felkelés lenne? Isten őrizz! Akkor miért viselnek a Wall Street elfoglalói Guy Fawks maszkot, ugyanazt a vigyorgó arcot, amit V – egy kicsit Zorro, kicsit ninja anarchista, aki egy diktatórikus rendszeren áll pusztító bosszút – viselt a V mint vérbosszú című 2006-os filmben? És mi van azokkal a figurákkal, akik Molotov-koktélokkal dobálóztak a múlt hétvégén Rómában? Hát igen, ha népfelkelésről van szó, biztosak lehetünk benne, hogy belekeveredik néhány forrófejű, akik arra vártak, hogy rátelepedhessenek egy ilyen eseményre.

Az OWS talán valóban nem hibáztatható azért, mert néhány fanatikus is részt vesz a kavalkádban – ennyiben áll a párhuzam Jézus mozgalmával. Ha a populista mozgalmakat tekintjük, Jézusé is ilyen volt, és mivel a társadalom minden rétegének képviselői részt vettek benne, nem maradtak ki a fanatikusok és a szélsőségesek sem. A forradalmárok hozzá húztak. De ha elég sokáig mellette maradtak, akkor valami egészen mást találtak, mint ami eredetileg a fejükben volt.

Most néhány forradalmár a tömegben Jézus forradalmi szenvedélyének lázát próbálja lemérni. A hivatalos Jézus-képet azzal a képpel akarják felülírni, amikor a papokból lett államellenségek erőszakos halálukat lelték a templomban. A tömeg Jézus állampolgári hűségét akarja tesztelni, de ehhez nincs köze. „Azt gondoljátok, csak a forradalmárok érdemelnek nyilvános halált? Ha nem tartotok bűnbánatot, ti is úgy haltok meg, mint a forradalmárok.” Igen, valóban ezt mondta: aki nem bánja meg bűneit, ugyanazt a halált érdemli, mint a rendszer kiárusítói. Bármi legyen is Jézus forradalmi ideológiája, egy dolog biztos: a többi fanatikus ideológia nem állja ki a próbáját. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon oda kell figyelnünk, hogyan kezelte Jézus a forradalomra való fogékonyságot. A „Jézus = forradalmár = megszállás [a Wall Street-é]” leegyszerűsítő képlete nem lehet sikeres.

Valójában Jézus forradalma sok tekintetben ellen-forradalom. Tudjuk, hogy több alkalommal is meghiúsította a felkelést. A szegény-, a közép-, sőt a vagyonos osztályok képviselői mind összesereglettek körülötte a sivatagban, és a változásra legalább annyira kedvező volt az alkalom, mint amit nemrég láttunk az arab tavasz során. De Jézus nem fegyverbe szólított, hanem csitította a forradalmi érzéseket a „fordítsd oda a másik orcádat is” békés tanát hirdetve, és biztosított róla, hogy bármit tegyen is, nem áll szándékában felforgatni a rendszert. Később, amikor a tömegek meg akarták koronázni, az „aki eszi az én testemet” beszédével bocsátotta el az embereket. Ahol az OWS a legkisebb közös nevezőt – a rendszerrel szembeni haragot – keresi, ott Jézus inkább magasra teszi a lécet. Sőt, Ő ahhoz tartotta magát, hogy „nem emeli fel hangját az utcán” – szemben a nyugati tiltakozó mozgalmak alapvető stratégiájával.

Hogy hogyan vált Jézus ellen-forradalma a 20. századi demokratikus tiltakozó megmozdulások teoretikus alapjává, az történészekre tartozó kérdés, de ez a hangsúlyeltolódás magyarázatot adhat arra, hogy a keresztények miért nem csatlakoznak az OWS-hez, és miért hallgatnak még a legellentmondásosabb egyházi hangadók is: hiába emlegetitek együtt Ghandit és Jézust, a keresztények nem ugyanazt látják az OWS-ben, mint az evangéliumban.

Ha mindenképp állítanunk kell valamit Jézusról, a forradalmárról, akkor először forradalmának sokágúságát kell hangsúlyoznunk – ez az, ami miatt ügye nehezen hozható össze más ügyekkel: a gazdagtól, a középosztálybelitől, a szegénytől egyaránt a lélek forradalmát várja el, mely az egyéni hiányosságok őszinte beismerésével kezdődik. A gazdag elitnek együtt kell kimondania a leszakadt szegényekkel: „Én vagyok a probléma.”

Forrás: Relevantmagazine

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére