“Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.” Mk. 8, 25

Te látsz-e csodát?

Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"

Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?"
Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.
Márk evangéliuma 8, 21-25.

Ma egy ember áll előttünk, aki születésétől fogva vak volt, és a Jézussal való találkozás
nyomán meggyógyult a látása. Ez ám a csoda! - mondhatnánk, és igazunk is volna. Ám itt valami sokkal több történt, mint a gyógyítás: lelki látást is kapott ez az ember. Valami nagy változás ment végbe legbelül az ő lelkében.

Kettős csoda ez, és ha osztályoznánk Jézus csodatetteit, e szerint is lehetne:
vannak külső és belső csodák. A látványos szenzáció-szagúak, s a szivekben történőek, azok a csendes, de annál nagyobb jelentőségű csodák.
Amíg nem éltük át a belső csodát, túl gyakran megyünk el a külső csodák mellett is.
Ha nem történik változás a szívünkben, ha belül nem nyílik ki a lélek szeme, hogy meglássuk Istent az életünkben, akkor hiába vannak a külső csodák; mi szegények, szomorúak és vakok maradunk. Koldusként megyünk el Isten gazdag asztala mellől.

Milyen nagy dolog Isten szeretetének az a csodája, hogy belső változást teremt, így nyitja meg a szemünket, hogy észrevegyük azt is, amikor rajtunk kívül zajlik a teremtés. Életünk megszürkült díszleteiben, megszokottá vált dolgainkban, környezetünk annyiszor megunt szépségeiben, a körülöttünk élők mosolyában, szeretetében….
Lehet, hogy most azt mondod, nem sok külső csoda történik a te életedben.
Ha volt már részed a belső csodában, ha a szívedben megnyílt már a látásod, akkor máris több csodát láttál, mint az, akit talán egész életében a tenyerén hordozott az Isten, de nem vette észre ezt a kezet az életében. Emlékezz és emlékeztess! 

Isten épp új csodát készít elő!

Lőrinczi Hunor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére