„Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettentesz!” (Jób 4,5.v.)

Szószátyár hívőség

Rengeteg szavunk van. Bár tettünk lenne fele ennyi! fotó: innen

Kiégtem és semmi kedvem nem volt emberek közt lenni. Csak elvonulni, csendben lenni, felfrissülni. Egy hitben elöljáróm, miután meghallgatott, ezt mondta: István, Isten most próbára tesz téged, hogy benned megvan-e mindaz, amit másoknak hirdettél. Nekem segített ez a mondat.

Egyszer Visky Feri bácsitól hallottam ezt a fanyar igazságot: Aki megszűnik tanulni, az elkezd tanítani. Ezért (is) van annyi örömtelen, életunt és agyonhajszolt keresztyén. Aki megszűnik az egyedül igaz Tanítóra hallgatni, az elkezd mellébeszélni, idézget törvényeket és parancsolatokat, de nem ismeri, és nem hirdeti a szeretet Istenét. Elkezd cséplőgépként járni a szája, de nincs, mit hitelesen odaéljen mások elé. Avagy (ki)oktatásra vágyik-e a porig alázott, az éhes, az árva, a halálosan beteg, a bűnös? Isten úgy hívja el Mózest, hogy nem emlegeti múltját. Arra sem tér ki, hogy hány lépésben kell megtérnie. „A szeretet mindent elfedez.” (1Kor 13). Nem kéne már kigyógyulni a hívő rögeszmékből és több szeretetet kérni Istentől?

Ajánlott igeszakasz: 2Móz 3

Forrás: Fénysugarak – CE-Union

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére