"...odament, olajat és bort öntött sebeire és bekötötte azokat." Lukács 10,34.

Ragyogás

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Máté 5:16)

Isten szabadítása elkötelez bennünket. Egyre többet igyekszünk olvasni a Szentírást, hallgatni az igét, s rájövünk: Ő tanít meg beosztani az időnket, segít különbséget tenni jó és rossz között, fontos és nem fontos dolgok között.
Az, hogy tegyünk valamit másokért, nem ott dől el, hogy pénzt kapunk-e érte, hasznunk van-e belőle, ismertségünk növekszik-e tőle a kellő mértékben.
Aki elismerésre vágyik, az nem Isten szolgája, az színész. Akkor hajoljon meg becsületesen, fogadja a tapsot és a gratulációt, ez mind rendben van. Csak ne hívja szolgálatnak, ne hívja irgalomnak; mert ezt mutatványnak, produkciónak nevezzük.

Isten igéjével tanít bennünket az ő útján járni, életünket vezetni naponta. Aki erre a vezetésre figyel, az boldog lehet, hogy már nem a kötözöttsége uralkodik rajta, nem békaperspektívából nézi az előtte álló utat. A felülről vezérelt embernek nem kell attól szenvednie, hogy rossz szokása, vagy épp a környezete diktálta szemlélet, lehúzza a mélybe, mert lélekben fel tud emelkedni, hálás Jézus Krisztus szabadításáért, s ezért minden energiájával, felszabadult idejével és erejével teheti, amit Isten kér tőle, a lélekmentés szolgálatában.
Nem mérlegel, nem vár hálát, köszönő szót, dicséretet, egyszerűen Krisztus világosságát sugározza tovább. 

(P. Tóthné Szakács Zita)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére