Szüntelen öröm

Örüljetek az Úrban mindenkor! (Fil 4, 4)

 

Vajon lehet-e parancsolni az örömet? Urai vagyunk-e érzéseinknek? EI tudjuk-e hessegetni magunktól a szomorúságot? Ha egy eladósodott embernek, akit igen szorongatnak a hitelezõi, azt mondom: "Csak légy jókedvû!" - akkor az ilyen felszólítás lepattan róla. Vagy ha egy betegnek azt mondom: "Ugyan hagyd már abba a panaszkodást, sóhajtozást!" - akkor az joggal válaszol így: "Te könnyen beszélsz, de az én helyzetemben nem lehet az ember vidám." Ellenben ha azt az örömhírt viheted, hogy "adósságod ki van fizetve, szabad vagy!" és a betegnek azt mondhatod: "egész biztos, hogy ismét egészséges leszel!" - akkor van okod arra, hogyígy szólj hozzá: örülj!

Ebben a helyzetben van a hívõ keresztyén. Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte. Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja. "Az Úrban" örüljetek mindenkor! És ez lehetséges, mert Õ nem változik meg. Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsõíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Õ gondoskodik rólunk. Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívõ keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. "Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az
csak jajveszékeljen magában."

Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentsük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk s hogy milyen gazdagon megáldott minket! Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések. Hiszen minden nyomorúság és bánat "ideigvaló" és ezért könnyû. A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsõséggel. Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van részünk. A legjobb pedig az, hogy Õ a mienk!


Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére