„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21)

Jézus harcolni és győzni jött

Valóban nagy kérdés ez felbolydult, erkölcsi, etikai szempontból kaotikus korunkban.

A majd háromezer évvel ezelőtt élt Ézsaiás próféta ezt írta: „Jaj azoknak, akik azt mondják,

hogy a rossz jó, és a jó rossz...” (Ézs 5,20) Korunk szellemisége pedig büszkén hirdeti: nincs

abszolút érték, amelyhez viszonyulnunk lehetne. Mindenki maga dönti el, hogy számára mi a

követendő. Megjegyzem, így is néz ki a „fehér civilizáció”.

Amikor az ember félredobja, relativizálja vagy egyenesen kineveti az egyetemes

értékeket, kiszolgáltatja magát döntései következményeinek. Védtelenné válik a szerelme,

házassága, családi és társadalmi élete. Védtelenné válik a magát szuverénnek tartó

embertársától is, akinek szintén nincsenek erkölcsi korlátai. Ennél még félelmetesebb és

józanítóbb, hogy Isten engedi az embert a maga döntései szerint élni: „Akik az Isten igazságát

hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki

áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket.” (Róm

1,25--26)

Az évet kezdve gondolkozzunk el azon, hogy mi hitünk, életünk, egyházunk alapja.

Van-e valamilyen biztos pont, amelyhez viszonyulunk?

Ahogyan néhány évvel ezelőtt az Európai Unió alkotmányával kapcsolatban, úgy

hazánk újrafogalmazott alapokmányával kapcsolatban is folyik a vita: szerepelhet-e egy 21.

századi alkotmány preambulumában, előszavában a keresztyénység mint az elmúlt ezer év

történelmének meghatározó szellemi alapja?

Mivel az újkor elválasztotta az egyházat az államtól, tudjuk, nem lehet kizárólag

a bibliai tanítás alapján törvényeket alkotni. Ugyanakkor kérdésként merül fel azok felé,

akik szívesen elvetnének minden tízparancsolatos és jézusi elvet, tanítást, hogy ha valóban

az ember szabad döntése szerint dől el, hogy mi a jó, és mi a rossz, akkor ki vagy mi fogja

megvédeni a szerelmet, családot, szülőket, az életet és a tulajdont.

Ugyanis a félretett Tízparancsolat nagy része ezekről szól: tiszteld apádat és anyádat,

ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánd a más tulajdonát.

Meg kell vallanunk, hogy akkor leszünk erkölcsi szempontból igazán érzékenyek,

amikor minket ér a kár. Olyankor törvényért kiáltunk. Talán érdemes mégiscsak a népek

apostolára hallgatni: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” A

győzelmet pedig feltételezi a jó és rossz közötti különbségtétel és a szabályszerű küzdelem.

A jóakaratú emberek szeretnének külső békében, bizalmi légkörben, csatározások

nélkül élni a világban és az egyházban. Némelyek valami nagy összhangban, harmóniában

reménykednek. Érthető ez a vágy, de erre a keresztyények nem kaptak ígéretet. Jézus Krisztus

ebbe a világba harcolni és győzni jött: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit

lerontsa.” (1Jn 3,8b) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

(Jn 16,33)

Aki az Úr követését kompromisszumokkal, két úrnak való szolgálással, mindenkinek

tetszeni akarással próbálja gyakorolni, az áruló. Elárulja a Megváltót, aki maga az igazság.

Békét ebben a világban csak a szívünkben, személyiségünk központjában érezhetünk,

élhetünk meg. A békesség előzménye bűneink, kiegyezéseink feladása, kereszthez vitele, a

bűnbocsánat, szabadulás és újjászületés átélése. Érdemes Lutherra figyelnünk: „Ha tehát

keresztyének akarunk lenni, biztosan számítanunk és készülnünk kell arra, hogy ellenségünk

lesz az ördög valamennyi angyalával és a világgal együtt, akik mind bántanak és keserítenek

minket. Mert ahol Isten igéjét hirdetik, befogadják vagy hiszik, és gyümölcsét termik, ott

nem hiányozhat a gyönyörűséges szent kereszt sem. Ne is gondoljon arra senki, hogy

nyugodalmasan élhet. Sőt kockáztatnia kell mindenét a földön: javait, becsületét, házát és

gazdaságát, feleségét és gyermekét, testét és életét."

Az új év igéjének környezetében írja Pál: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz...” (Róm 12,9)

Kívánom mindannyiunknak, magamnak, hogy győzzön Jézus bennünk.

Szeverényi János

(Evangélikus Élet 2011. január 2.)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére