"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3)

Isten akaratát akarom-e?

„„
Nem arra vezet Isten, amerre magadtól mennél? Örülj neki! fotó:innen

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem, és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: „Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! – Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. „Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: „Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39).

A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel, és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.


Forrás: Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyve

 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére