„Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek... adtak, vettek, ültettek, építettek.." (Lukács 17, 27-28)

Elmerülve a világba

Kiríni azzal, hogy nem rísz ki. forrás: innen

Ezekben a földi foglalatosságokban merült ki az emberek élete az özönvíz elõtt csakúgy, mint késõbb, Sodomában és Gomorrában. Istent nem keresték. Eközben olyan biztonságban érezték magukat, mintha másképp nem is folyhatna az élet, míg azután jött a katasztrófa és valamennyiüket elsodorta. Az Istent nem ismerõ ember e világba kapaszkodik. Ha a láthatatlanokkal és örökkévalókkal nincs kapcsolata, a láthatókba és ideigvalókba merül el. Így volt ez, így van most is és így lesz, különösen az idõk végén. Az ideigvalók uralják az ember gondolkodását. Jézus visszajövetelére senki sem gondol, sõt mosolyog e gondolaton. Az Úrnak az a napja teljesen váratlanul éri majd a legtöbb embert.

Isten gyermekei is esznek és isznak. De náluk nem a gyomruk a döntõ s nem a körül forog minden: mit együnk, mit igyunk? Õket az foglalkoztatja: elérem-e majd én is a nagy célt és megmenekül-e a lelkem? Engedik, hogy testi jólétükrõl a mennyei Atya gondoskodjon, aki nem hagyja gyermekeit elveszni. Õk is "házasodnak és férjhez mennek", de nem úgy, mint e világ gyermekei, akiket ebben kizárólag a test ösztönei vezetnek. Nem akarnak mindenáron házastársra szert tenni, mintha a házasélet lenne a legfõbb jó. Isten gyermekei mindent Jézus nevében tesznek; házasságra vonatkozó döntésük is így születik. Nem lépnek olyan kapcsolatra, melynél a legfõbb dolog, a Megváltóba vetett hit és szeretet egysége hiányzik. - Õk is "adnak és vesznek", de nem a pénzkérdés áll a középpontban. Nem törekszenek tisztességtelen haszonra s nem ragaszkodnak kétségbeesetten földi javaikhoz. Õk is "ültetnek és építenek", azaz szorgalommal és hûséggel dolgoznak, de a napi munkát is istentiszteletnek tekintik. Itt a földön nem otthonra, csak hajlékra akarnak szert tenni. Tudják, hogy otthonuk odafent van és itt csak sáfárok, nem tulajdonosok: zarándokok, de nem polgárok.

Nagy dolog, ha valóban szabadok vagyunk a földiektõl. Isten is segít ebben, amikor lemetsz életünkrõl darabokat, úgy, hogy belevérzünk. Különösen ott vág nagyon mélyre, ahol meg vagyunk kötözve. Ne jajgassunk és ne berzenkedjünk soha ez ellen! Mindenben és mindentõl szabadon elõre tekinteni, nem pedig hátrafelé; ez Isten gyermekeinek drága kiváltsága.

Forrás: Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére