„Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet." Máté 25,15.

A háttérbe húzódva élni

Jobb Isten országában a legkisebbnek, mint máshol a legnagyobbnak. fotó:innen

Egy olyan világban, amely a nagyobbat és jobbat ünnepli, hogyan kezeled a névtelenséget? Bosszankodsz miatta? Titokban neheztelsz azokra, akik a figyelem középpontjában, a rivaldafényben vannak? Mielőtt válaszolnál, fontold meg ezt: csak egyetlen egy Mózes volt, akinek a csodálatos pályája négy ószövetségi könyvön ível át, és csak egyetlen egy Pál volt, aki arra lett elhívva, hogy megírja az újszövetségi könyvek felét. Mi, többiek, arra lettünk elhívva, hogy átlagos életet éljünk. De mindannyian fontosak vagyunk. Az értéktárgyaid nem tesznek értékesebbé, és nem a nettó kereseted határozza meg az értékedet.
A te értéked alapja a kereszt. Amikor mások átnéznek rajtad, állj meg, és emlékeztesd magad: „Isten engem olyan nagyra értékel, hogy úgy gondolta, érdemes meghalni értem." Amikor ezt tudod mondani, helyesen gondolkodsz.
Hallottál már valaha az egy-hangjegyű zenészről? Átvizsgálta a hegedűjét, elfoglalta a helyét a zenekarban, előkészítette a kottáját, felhangolta a hangszerét. A hangverseny során a karmester egymás után intett be a zenészek egy-egy csoportjának, míg a döntő pillanat el nem érkezett. Itt volt az ideje, hogy a zenészünk eljátssza azt az egy hangot! A karmester jelzett, ő megszólaltatta a hangot ˜˜– és elmúlt a pillanat. Csak ennyi! A zenekar játszott tovább, és az egy-hangjegyű zenész csendben ült ott a koncert végéig; nem csalódottan, hogy csak egyetlen hangot játszott, hanem az elégedettség érzésével,  hogy azt tisztán, idejében és nagy élvezettel tette. 
Hallottál már Anániásról? Ő csak egyszer tűnik fel a Bibliában, elvezeti a tarzuszi Sault Krisztushoz, aztán gyorsan távozik (ApCsel.9,10-19.). Ő egy-hangjegyű zenész, de micsoda hang az! Kövesd a példáját!

forrás: Mai Ige

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére