Van, akinek osztogat....

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik” Péld.11,24.

Négy csodaszép játékbabát és egy bőröndnyi babaruhát kaptam ajándékba öt évesen. Mindennél jobban féltettem az „értékes holmikat”, ezért titokban, az emeletes ágy tetején, a takarók barikádja mögött játszottam. Egyedül. Ha bárki felkapaszkodott, hogy néhány pillantást vessen a csodára, máris hessegettem el a kíváncsiskodót. Pedig hárman voltunk és baba lett volna bőven....
Történetem itt véget érne, ha megmagyarázhatatlan csoda nem keveredne az életembe. Olyan érzés, mintha ismét tanulnál lélegezni, amikor egyszer csak rájössz, hogy addig csak kapkodtad a levegőt. Rájössz, hogy amiről azt hitted, a legnagyobb szabadságot jelenti, valójában majd megfojtott.
„Ha tehát …. megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn.8,36.) De ki szabadít? Hát a Fiú....

Így egy másik történetre is emlékezhetem: szőnyegen, négy babával és egy bőröndnyi gardróbbal ülünk hárman, az esti bálra készülődünk, a babák már izgatottan várják a nyitótáncot.

Azt tapasztalom, hogy nem az osztogat bőven, akinek bőven adatott, hanem az, akit megszabadítottak attól, amije van, hogy végre örüljön az ajándéknak.

Berke Márta
forrás: Fénysugarak

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére