„Mennyei állampolgárok vagyunk.” (Filippi 3:20)

Egyik reggel, néhány nappal azután, hogy elkezdtük kitakarítani az egyik átmeneti szállásunkat, a családdal egy kis szünetet tartottunk. Amíg teáztunk, egy hatalmas fekete bogár repült keresztül a szobán, hangosan zümmögve. Ahogy közénk repült, a feleségem felsikoltott. A legkisebb lányom jobban meglepődött az anyja sikolyán, mint a bogáron, és döbbenten felkiáltott: »Az ég szerelmére, anya!« Néhány pillanatnyi csend után a feleségem így válaszolt:»Bizony, ez az egyetlen oka annak, hogy még mindig itt vagyok«.”

Pál azt mondja: „mennyei állampolgárok vagyunk”. Péter pedig beszél az „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan” örökségről, „amely a mennyben van fenntartva számotokra” (ld. 1Péter 1:4). Itt csak tartózkodási engedélyünk van – ezt sose felejtsd el! Döntéseidet és tetteidet végső rendeltetésed fényében mérlegeld, ne a pillanatnyi kényelmed szempontjából!

Szabadulj meg attól a gondolkodásmódtól, hogy „a mennyről való gondolkodás csak az időseknek való álmodozás”. Ez az élet csak egy rövid történet, a menny a véget nem érő. Hasplasztika, ráncfelvarrás, zsírleszívás, hírnév, gazdagság és személyes siker mind elmúlik; földi öltözeted nem tart örökké. Mielőtt leveted, győződj meg róla, hogy betöltötted Istentől kapott megbízatásodat, és hogy ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). Ez az egyetlen dicséret, ami számít.

Egy másodperccel azután, hogy megérkeztél Isten jelenlétébe, mit fogsz kívánni, hogy bárcsak megtetted volna?

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére