Megroppant életek Jézus előtt

„Megrepedt nádat nem tör el..." Ézs.42,3.

Olyan csodálatos ez a kép Jézusról! Nekünk az a bajunk, hogy a megrepedt nádat eltörjük. Számunkra értéktelen szemét. Ézsaiás 41,14-ben olvassuk: „Ne félj, férgecske Jákób!” A férgeket nem szoktuk becézni. Nulla egy féreg, senkinek nem érték, csak az Úrnak.
Egyszer végignéztem a Bibliában, mennyi megrepedt nád élet van. Gondoljunk Péterre, mennyire repedt nád volt – és Kőszikla lett. Amikor a házasságtörő nőt Jézushoz vitték, mindenki eltörni, mindenki kövezni akarja. Jézus egy szóval se mondja: mit tettél, hova jutottál, hogy lehet így élni? Csak annyit kérdez: „Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki nem kárhoztat-é téged… Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél.” (Jn.8,10-11)

A másik dolog vele együtt jár, hogy „a pislogó gyertyabelet nem oltja ki”. Vannak olyanok, akik már pislognak. Kezdődik bennük a hit. Van olyan is, aki még pislog. A már pislogókat is a hívő ember hamar kioltja. Milyen kemény és kegyetlen tud lenni az ember egy pislogó gyertyabéllel. Valahogy másként mond valaki valamit, mint ahogy megszoktuk, és rögtön ott a gúnyos mosoly. Az illető soha többet nem fog megszólalni. Eloltották, ahelyett, hogy a két kezükkel védenék. Ha ott volnának mellette a teljes védő, megértő szeretetükkel, nem aludna ki.
Jó volna körülnézni, nincs-e körülöttem pislogó gyertyabél, nem voltam-e úgy, hogy egy mondatommal eltapostam? Nincs-e olyan, hogy az Úré volt, és most elalvóban van? Már nem lángol, de egy kis élet még van benne. A lármás énemtől nem veszem észre, hogy egy ember elsőt pislog, vagy már utolsót. Jézus egészen más volt, mint mi.

Trausch Liza áhítatos könyvéből

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére