Bizalom?

"Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid." (Péld.16,3.)

 

Szándékokban soha nem szűkölködtem, rengeteg ötletem volt, van és ez egy nagy adag tenni akarással párosul bennem. A környezetem gyakran emlékeztet arra, hogy nyugalom, a világ már meg van váltva! Hajlamos vagyok ezt elfelejteni, és ilyenkor elveszek aktuális világmegváltó szándékaim sűrűjében. A legjobb terveim is egy átalakulási folyamaton mennek át: előbb jól meghatározható célokká és tervekké alakulnak, aztán idővel nem tűrnek ellentmondást, és hamarosan "legfőbb célként" elkezdik szentesíteni az eszközöket. Már senki és semmi nem fontos, csak a szándékom! Ez az egyetlen dolog, ami számít. Elkezdi élni önálló életét, úgy, hogy végül a szándékom foglya leszek magam is. Pedig nem ezt akartam...

Vannak más történeteim is. Ezek úgy kezdődnek, hogy a megfogalmazott szándékokat már az elején átadtam, rábíztam, és nála hagytam... Érdekes, hogy ezek természetrajza teljesen más, egyrészt végtelen szabadságot hoztak az életembe, másrészt megmaradtak a helyükön, nem lettek sem célokká, sem megkötöző bilincsekké, nem kezdtek el önálló életet élni, és ami a legfontosabb: teljesültek.

Ajánlott igeszakasz: 1Sám 1.

Berke Márta
forrás: Fénysugarak
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére