Afrikában táborba gyűjtik a megvádolt nőket

Boszorkányként kitaszítva

Észak-Ghána hat boszorkánytáborában több mint háromezer, többnyire természetfeletti bűnökkel vádolt ghánai asszony él szélsőségesen elmaradott körülmények között. Bár hivatalosan az asszonyok nem rabok, a tábor területét mégsem hagyhatják el.

Az esettel Karen Palmer 2004-ben találkozott először, amikor elolvasta a kezébe került emberi jogi jelentést. A kíváncsisága arra késztette, hogy a helyszínen vizsgálja meg az információ hátterét. A fővárostól körülbelül 20 órányi távolságra található kis faluban, Gambagában a társadalomtól elkülönítve, többnyire kis sárkunyhókban mintegy kétszáz nő él.

Palmer két év alatt számos interjút készített az itt élő asszonyokkal. A legtöbb asszonynak fogalma sem volt arról, hogy miért és hogyan került a táborba. Volt, aki már az idejét sem tudta mióta él a társadalmon kívül. Az egyik táborlakó, - egy 80-as éveiben járó asszony - körülbelül már 40 éve év él kirekesztve. Elmondása szerint azért került ide, mert egy reggel az unokaöccse azzal ébredt, hogy álmában az asszony fojtogatta. Ez az álom elegendő volt az asszony bátyjának ahhoz, hogy testvérét boszorkánysággal vádolja meg. Általában ha valami szokatlan dolog történik - ez lehet egy álom, egy rossz betakarítás, egy autóbaleset, egy megbetegedés -, elegendő bizonyíték a vádak alátámasztására. Az emberek kapcsolatot látnak egy új személy megjelenése és a negatív történések között.”

Palmer tapasztalata szerint, - bár a nyugat-afrikai emberek félnek a boszorkányoktól és keményen meg is büntetik azokat, akiket fekete mágia gyakorlásával vádolnak -, továbbra is erősen ragaszkodnak a babonákhoz, különösen a falvakban. Ahogy könyvében is írja: „Simon, - aki szociális munkás -, és felesége még egy gyermeket szerettek volna, ezért elhívták a boszorkánydoktort, hogy elvégezze azt a szertartást, amely megtisztítja őket mindattól, ami a gyermekáldást akadályozza”

A boszorkányokkal szembeni - a mélyben gyökerező - hit és félelem csak akkor fog eltűnni az emberekből, ha az elmaradott falvakban a szolgáltatások fejlesztésével javítani tudnak az életkörülmények minőségén. „Ha ez a folyamat sikeresen végbemegy, nem lesz többé szükség ártatlan nők megvádolására és boszorkánytáborokba zárására”- fejezi be Karen Palmer.
 

(forrás:zenit.org)

Fülöp Viktória

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére