A jaguár az egyetlen nagymacska, akinek életéről keveset tudni

Irtják a magányos vadászokat Brazíliában

Földünkön a legtöbb jaguár a brazil Pantanal-medencében él. A Geo magazin legfrissebb számában arról számol be, hogy a kilencvenöt százalékban magántulajdonban lévő földterületen a farmerek állandó harcot vívnak a szarvasmarháikat megtizedelő magányos vadászok, a jaguárok ellen. Ez a háborúskodás több évszázadra, pontosan nem is tudni, hányra nyúlik vissza.

A fertőzések veszélyesebbek

A medencében, amelynek területe nagyobb, mint egész Görögország, 2500 farm található, és közel nyolcmillió marhát legeltetnek rajta. Egy nemrégiben készült tanulmány kiderítette, hogy a jaguárok csupán a száraz időszakban, és akkor is csupán ötven százalékban vadásznak szarvasmarhákra, a többi évszakban szívesebben fogyasztanak vaddisznót, kajmánt vagy vízben élő állatokat.

Sandra Cavalanti kutató biológus többéves megfigyelését összegezve leszögezi: „Nincsenek úgynevezett problémás jaguárok, akik már életük korai szakaszában rászoktak volna a szarvasmarha húsára, és más állatot nem is zsákmányolnának.” A kutató úgy véli, hogy az oroszlán és a tigris után a harmadik legnagyobb, többségében 150 kilós nagymacskák zsákmányoló híre eltúlzott. Szerinte sokkal több kárt tesznek a brazil szarvasmarha-állományban a vetélések és a fertőzések.

Védett folyosók

Rafael Hoogesteijn állatorvos, aki azon a Sao Bentót farmon dolgozik, amelyet a Panthera természetvédő szervezet pár éve vásárolt meg a nagymacska védelme érdekében, állítja: „Példát mutatva kell a cowboyokat megtanítani arra, hogyan védhetik meg állataikat a jaguároktól, anélkül, hogy lelőnék őket. Például ázsiai vízibivalyokat kell keverni a marhák közé, mert azok tudják, hogyan kell a nagymacskák ellen eredményesen védekezni. Azonban a beidegződést, ami a jaguárral folytatott több évszázados harc közben alakult ki a farmerekben, nehéz megváltoztatni.” Ráadásul a jaguár az egyetlen nagymacska, akinek életéről nagyon keveset tudunk, mivel ellentétben például az oroszlánokkal, nem élnek kifejezett „szociális életet”.

Nehéz a mentalitást megváltoztatni.  Fotó innen

Magányosan barangolnak vadászterületükön, gyakran járhatatlan erdőkben, és ezért nehezebb megfigyelni őket. Ha napjainkban nem is érnek el még sok kézzel fogható eredményt a kutatók és a természetvédők, már azt is üdvözölni lehet, hogy több földtulajdonos üzletet lát a turizmusban, amelynek célpontja a jaguár, és hajlandó együttműködni a természetvédőkkel. A kirándulókat a jaguáron kívül 665 madár-, 263 hal- és 123 emlősfaj is vonzza a vadregényes medencébe, amelyek léte, éppen a tápláléklánc megszakadása miatt szintén veszélybe kerülhet.

A jaguár elterjedési területe Mexikótól Argentínáig húzódik, és tizennyolc országot foglal magában. Az érintett országokban összesen kilencven területen fordulnak elő, kisebb-nagyobb populációk. Élelmet keresve és párosodás céljából hagyják el ősi területeiket. A Panthera természetvédői ezért az érintett országokat összefogásra buzdítják, hogy mielőbb építsenek ki a nagymacskáknak egy határokon átívelő folyosóhálózatot, ami lehetőséget teremt, hogy veszélytelen átjárás alakuljon ki számukra, és az egymástól elzárt populációk között megteremtődhessen a genetikai csere.

A folyosórendszer kiépítésében a legnagyobb szerep Brazíliának jutna, mivel nemcsak ott él Földünkön a legtöbb jaguár, de az ottani nedves területeken szinte az összes nagymacska megfordul vándorlása során.

Parcsami Gábor

A nyitókép innen

• Cimkék:
brazília farmerek jaguárok vadászat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére