Mérleg: túl vagyunk az EU-elnökség első harmadán

A legegyszerűbb talán, ha az elnökségi félév kezdetén meghatározott prioritásokból indulunk ki. Ebben az esetben azt kell látnunk, hogy bár még csak az első harmadnál járunk, számos cél már most egyértelmű, hogy nem teljesülhet. A Duna-stratégia lezárása minden bizonnyal a következő elnökség idejére marad, a keleti partnerségi csúcs megrendezéséhez hasonlóan és a szintén kiemelt kérdésként kezelt szorosabb gazdasági együttműködés terve is a soros elnök megkerülésével, elsősorban a német kancellár, Angela Merkel és a francia államfő, Nicolas Sarkozy közötti egyezkedésével alakul.

Az elnökség fontos célja volt Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról szóló tárgyalások lezárása, de nagy valószínűség szerint ennek az időpontja is kitolódik június 30-a utánra. Horvátország csatlakozása ügyében még van halvány remény, de igazából sikerre talán csak a romastratégiával kapcsolatban számíthat Magyarország. Járóka Lívia jelentését az EP állampolgári jogi bizottsága egyhangúan fogadta el, esélyt teremtve ezzel arra, hogy még a magyar elnökség ideje alatt sikerül elfogadni az uniós romstratégiát.

Tehát a kitűzött célokhoz mérten eddig meglehetősen eredménytelen az elnökség, kérdés viszont, hogy ez mennyiben a magyar fél sara. Ugyanis arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően állandó elnökkel rendelkezik a Tanács Herman Van Rompuy személyében és a tagállami elnökség szerepe jelentősen megváltozott. A célok eléréséhez szükséges eszközök nélkül nehéz megítélni mennyiben kudarc a magyar elnökség.
 

A sikeresség megítélésének másik, számunkra talán fontosabb pontja lehet, ha az elnökség hatását vizsgáljuk. Ha az a kérdés, hogy miért hasznos egy elnökség általában a nemzetközi megítélés szempontja kerül előtérbe, ugyanis tény, hogy az elnöki félév során, különösen egy olyan, mostanában negatívan megítélt ország esetében, mint Magyarország, rengeteg lehetősége lehet az adott tagállamnak bizonyítania a nemzetközi közvélemény előtt. Viszont van egy másik szempont is, ami nem igazán szokott terítékre kerülni, pedig talán legalább ennyire jelentős: jelesül, hogy az elnökség jó terepet biztosít ahhoz, hogy az euroszkepticizmus mértékét csökkentse állampolgárai körében. Magyarországon az egyik legerősebb az euroszkepticizmus az EU tagállamok között, amit az is bizonyít, hogy egy nyíltan EU-ellenes párt a szavazatok több, mint 16%-át szerezte meg a tavalyi országgyűlési választásokon.

Az integrációellenességet nagyban táplálja az a kisebbrendűségi érzés, hogy Magyarország az Unióban másodrendű ország, akinek nincsen érdemi beleszólása a döntésekbe, viszont a terheket és kötelezettségeket vállalnia kell. Egy elnöki ciklus az ország saját állampolgárai számára is bizonyíthatna, hogy igenis cselekvőképes tagjai vagyunk az Európai Uniónak, akik képesek érdemben is befolyásolni a közösségi döntéshozatalt. Sajnos minden bizonnyal ennek ellenkezőjét érte el a magyar elnökség, ugyanis a médiatörvény körüli nemzetközi botrány inkább éppen azt erősíthette meg az euroszkeptikus emberekben, hogy Magyarország mozgástere jelentősen korlátozott az Európai Unión belül.

Az alkotmányozás kapcsán szintén van esély arra, hogy komoly nemzetközi visszhangot kapjanak az elfogadás körülményei és hasonló hatást váltson ki, mint a médiatörvény. Ezek a hangok, egy nem éppen az Unió soros elnökségét betöltő tagállam esetében minden bizonnyal sokkal halkabbak és jelentéktelenebbek lettek volna, az elnökség viszont a normálisnál jóval nagyobb nemzetközi figyelemmel is jár. Éppen ezért talán felelőtlenség az ilyen kényes témákat az elnökségi félév idejére időzíteni, ezzel hozzájárulva ahhoz is, hogy az EU-ellenesség tovább erősödjön hazánkban.
 

Bene Márton
( a szerző az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
 hallgatója)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére