Honnan tudja Németh Sándor, hogy kire szavaztak egyháza tagjai?

Hit Gyülekezete: ádáz harc az „első kategóriáért”

Folyik a találgatás, a spekuláció és az „egyeztetősdi”, ami eddig bizonyos: kategóriákba kerülnek az egyházak. Az állami megszorítások, racionalizálások, leépítések és egyéb takarékossági intézkedések korszakában nem nehéz kitalálni: „the winner takes it all”, azaz aki az első, most még „történelminek” tűnő kategóriába kerül, az számíthat rá, hogy működését a húszéves rutinoknak megfelelően folytathatja tovább. Az állami háttérbázis (tanulói, hallgatói normatíva, pályázati opciók, stb.) megcsappanásával ugyanis még a legkisebb gyülekezeteknek alaposan át kell gondolniuk: hogyan tovább?

Szavazatellenőrzés és demokrácia

Érthető hát, hogy a finisben ráerősít a Hit Gyülekezete, hiszen az utóbbi szűk egy év vonatkozó sajtóját böngészve a téma iránt érdeklődőnek az az érzése támad, mintha ez az egész kategóriásdi valahol mindig leginkább őróluk szólna. A közösség offenzívája látványos, a Magyar Narancsban adott interjú keretei között most Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze nyilatkozik. Demokráciáról és politikáról. Nem is akármiket: „Az EU-választáson (…) támogattuk a pártot, tagságunk jelentős része az MDF listájára szavazott”. Súlyos szavak Isten embere szájából, aki meggyőződéssel vallja: „ha a demokratikus normáknak megfelelő egyházi törvény születik, akkor a Hit Gyülekezetének nincs félnivalója a jövőt illetően”. Múlt és jövő: biztos (feltételes mód nélküli) ismeret a hívek politikai döntéséről, valamint szívből fakadó óhaj a demokratikus normáknak megfelelő, kegyelmes törvénykezés iránt.

A tudományos módszerek világában csetlő-botlóként elkerekedő szemmel olvastam az első megállapítást, már csak azért: ugyan miképpen mérhette meg ezt a közelítő, de a stílusból mégiscsak elég biztosnak tűnő eredményt a lelkész úr? Ilyetén adatvételnek két útja lehetséges: az önkéntes és az oktrojált. Amennyiben az egyház valóban több mint tízezres tagsággal számol, az önkéntes válaszadás elképzelhetetlenül erőforrás-igényes metódust tételez fel, ilyen mennyiségű adat pontos rögzítését csak a legkomolyabb kutatócégek vállalják. (Persze nem kizárt, hogy a HGY titkon működtet egyet.) Az információszerzés másik módjára még csak gondolni sem vagyok hajlandó.

A nagyobb jó érdekében?

Még szürreálisabb a kijelentés a demokratikus normákban bízó lelkület ismeretében. Ismereteim szerint a népuralom jelenkori, parlamentáris típusú működésének egyik záloga a választások titkossága. Hadd ne kelljen itt magyarázni, hogy miért is feltétel és funkcionális alapkövetelmény a titkosság! Amennyiben ez akár közvetve, akár közvetlenül – az információk szintjén – sérül, mi jogon vár bárki is bármit a demokratikus normáktól?

Persze felvetődhet a kérdés: a „neokonzervatív erkölcs” egyáltalán értékként tekint-e a demokráciára? Magyarabbul: van-e helye a mai, hitét „nem hagyományos módon” gyakorló egyházban a népuralomnak? Vagy csak annyiban és addig, amennyiben és ameddig az a „történelmi” besorolást szolgálja? Fájdalmasan nyilvánvaló a reszketés.

Az államtitkár nem kertel

A Heti Válasz Szászfalvi László egyházügyi államtitkárral készített, mai interjúja megerősíti a baljós sejtelmeket. Így szól a két, egymástól jócskán különböző szellemiséget alaposan egybemosó kérdés-válasz:
„– A Jehova Tanúit 1993-ban a parlament destruktív szektának minősítette, a Hit Gyülekezete pedig eddig minden volt, csak bevett felekezet nem. Miért nem elég, ha ők a második kategóriába kerülnek?
– Szerintem a második kategória mindkét esetben megfelelő keretet jelentene.”

No, innen lesz igazán nehéz továbblépni. A gyülekezet-közeli orgánumokban „tényként” kezelt első kategória a hivatalos nyilatkozatok alapján egyre távolabbinak tűnik. Ami biztos: a rendszerváltás évtizedeinek politikai ingoványba egyre mélyebben tévedő közösség jövője most emberi döntéshozók kezébe kerül. Kérdés: ők ugyan hogyan viszonyulnak a demokrácia normáihoz?

J.N. 

• Cimkék:
Németh Sándor Hit Gyülekezete

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére