Szubjektív
2011-12-07 08:00:00
A nagy meccs: Merkel versus Európa
Angela Merkel egyre erősebben képviseli azt az álláspontot, hogy az európai tagállamoknak szorosabb politikai integrációra van szükségük ahhoz, hogy pénzügyi folyamataikat az EU figyelemmel követhesse.
Merkel már október végén meglebegtette a Görögország megmentésére szánt alapról – és persze a német hozzájárulásról – szavazó rebellis német szövetségi képviselők előtt, hogy a fájdalmas áldozat fejében az EU-nak több hatalmat kellene kapnia a tagállamok pénzügyi folyamatainak befolyásolására. „Ki mondta, hogy egy szerződésnek örökké kell tartania?”
Áldozatok árán is
Most, hogy a Standard & Poor’s hitelminősítő december 9-én pénteken „felülvizsgálja” az eurozóna országainak hitelminősítését, „a politikai ellentétek miatt” Merkelnek meg kell százszoroznia eddigi erőfeszítéseit, egyebek között Sarkozy meggyőzésével, aki attól tart, a gazdasági szuverenitás megkurtítását a francia szavazók a jövőre esedékes választásokon nem fogják pozitívan értékelni, majd az európai 27-ek megdolgozásával, akiknek el kellene fogadniuk, hogy bizonyos európai döntések meghozatalában a teljes konszenzust minősített többség váltaná fel.
Amikor Wolfgang Schäuble Magyarországra jött, hogy Matolcsy Györggyel tárgyaljon, a magyar sajtó nem figyelt igazán oda a „fiskális unió” és a „szerződés” kifejezések árnyalataira. Pedig Merkel és Schäuble üzenete éppen az árnyalatokban keresendő. Merkel nem elégszik meg azzal, hogy a jelenlegi szerződést kiegészítsék az EU tagországok költségvetése felett gyakorolt erősebb kontrollal. A német kancellár a lisszaboni szerződés „gyorsított” módosítását szeretné elérni – méghozzá villámgyorsan, még mielőtt a teljes eurózónát leértékelnék. A tagállamok a sebtében (jövő márciusig) hozott döntés ötlete ellen lázadoznak, ugyanakkor a szerződés módosítása – az eredeti rendszerben – évekig tarthat. Ennyi ideje most nincs Európának. A német és az angol sajtó az eurozóna leminősítése esetén újabb hitelválságot vetít előre.
Matolcsy György hangsúlyozta, hogy az eurozóna konszolidálásának első lépése a fiskális unió, de hozzátette azt is, hogy Magyarország szeretné, ha ezt a jelenlegi szerződés módosítása nélkül vezetné be Európa, „különben a későbbi csatlakozás nehézségekhez vezetne”. Schäuble és Matolcsy megnyugtató egyetértése mögött tehát számos kérdés húzódik meg. Hajlandó lesz-e támogatni Magyarország Merkel és Sarkozy javaslatát – a nemzeti gazdasági szuverenitás jelentős korlátozását – ebben a választási ciklusban? Kész-e tárgyalni a lisszaboni szerződés módosításáról, vagy úgy dönt Magyarország, hogy ebből a fordulóból kimarad? (Merkel B-terve azzal is számol, hogy csak az eurozóna tagjait tudják első menetben meggyőzni.)
Erre látszik utalni, hogy Matolcsy támogatja a többsebességes Európa gondolatát. Mit fog tehát képviselni Magyarország az Európai Néppárt – amelynek alelnöke Orbán Viktor – szerdán, Marseille-ben tartandó találkozóján? Mivel az euróválság lecsengését Matolcsy 2020-ra tette, érthető, hogy az euró bevezetését nagyjából ekkorra tervezné Magyarország. De van még néhány kérdés. Ha az eurozónát sikerül kihúzni a gödörből a következő három napban, és a hitelezők megenyhülnek, érvelhet-e azzal Magyarország, hogy a javasolt megoldások egyikét – az adósságplafon előírását az alkotmányban – a kormány már saját hatáskörében kezdeményezte, tehát Magyarország sem kevésbé hitelképes?
Babarczy Eszter
A SZUBJEKTÍV ROVAT VITAINDÍTÓ ÍRÁSAI NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.
A nyitókép innen
|
