Most azért küzdünk, hogy tudjunk fizetni

A bankok drukkolnak nekünk?

Azóta, hogy Orbán Viktor szabadságharcot hIrdetett a nemzetközi pénzügyi függőség ellen, tudhatjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Ezt erősíti meg az az egyezség is, amely a kormány és a Bankszövetség között jött létre a lakáshitelesek megsegítésére.

Patai Mihály a Magyar Bankszövetség elnöke többek között azt nyilatkozta, hogy a megállapodás jelzi, a bankok szeretnék kivenni a részüket a társadalomra nehezedő terhek viseléséből. Remélik, hogy ezzel nagyban javítanak az elmúlt években igencsak mélypontra került megítélésükön.

A hazai pénzintézetek első számú képviselője azért azt is gyorsan leszögezte, hogy a bankadót 2011-12-ben egy csődközeli helyzetben lévő ország kénytelen-kelletlen kivetett krízisadójának tekintik, melyet 2013-tól már nagyon nem szeretnének fizetni. Patai értelmezésében egyébként a létrejött egyezség az egész magyar közösség számára nagy segítséget jelent, mivel mindenki jól jár vele. Az eladósodottak a mesterséges árfolyam bevezetése, a fizetni képtelenek a majdan állami kezelésbe kerülő ingatlanok kedvezményes visszavásárlási lehetősége, a bankok és a többi honpolgár pedig a kilakoltatási moratórium feloldása miatt, hiszen így a pénzintézetek árverezhetnek, az ingatlanok értéke pedig végre újra emelkedhet – állítja a bankosok vezetője.

A bankvezér makacsul optimista

Mielőtt megindultan elmorzsolnánk néhány könnycseppet a bankvezér szavainak hatása alatt, nézzük meg, hogy e nagy segítség terhei, mert hogy azok továbbra is megmaradnak, leginkább mire vagy kikre hárulnak majd. Nem a bankok, hanem az állam fogja finanszírozni a fizetni nem tudó lakáshitelesek ingatlanjainak felvásárlását, csakúgy, mint az úgynevezett zöldmezős, új lakásépítési beruházásokat, illetve azoknak az adósoknak a kamattámogatását, akik annak érdekében, hogy tudják fizetni törlesztőrészleteiket önként kisebb lakásba mennek.

Köztudott, hogy a svájci frank 180 forinton történő rögzítése, ami a bankok legnagyobb engedménye, csak a fizetés elhalasztását jelenti, hiszen az árfolyamkülönbözet „árnyékhitellé” alakul át, melyet 2015. január 1-től forintban kell visszatörleszteniük az adósoknak. Nem vitatom, hogy a bankoknak az is lemondást jelent, hogy a pénzükhöz valamivel később jutnak hozzá, ugyanakkor nem gondolom, hogy ez összemérhető azzal a helyzettel, amikor egy magánszemélynek önhibáján kívűl, adott esetben 5-8 millió forint plussz tartozása halmozódott föl.

És itt jön a lényeg. A hazai bank-klán főnöke szerint a halasztott fizetés azért gyógyír mégis a problémára, mert 4-5 év múlva egy, a mostaninál jobb gazdasági helyzetben lévő Magyarországon a bajba jutottaknak jóval nagyobb esélye lesz visszatörleszteni adósságukat, mint most. A mi van ha mégsem leszünk jobb helyzetben kérdésre Patai elnök úr irigylésre méltó optimizmussal válaszolt az egyik kereskedelmi televízió politikai háttérműsorában. Szavaiból viszont kiderült, minden rajtunk és kormányunkon múlik. „Ha mégsem lesz, akkor mind a ketten rossz helyzetben leszünk és az ország is, mert akkor ennél rosszabb helyzetben lesz az ország, amivel én nem vagyok hajlandó számolni. A kormány azért dolgozik, hogy ezt a problémát rendbe hozza.”

Rekordkísérlet

Attól, hogy a bankokkal mi lesz 4-5 év múlva, nem félek. Ha minden bedőlne kis hazánkban, legfeljebb felszisszenek kicsit az őket ért veszteség miatt, majd veszik a kalapjukat és új piacokat keresnek. Látni kell viszont, hogy a lakáshitelesek megsegítésére létrejött egyezség túlmutat önmagán. Valójában arra a tényre irányítja a figyelmet, amivel egy ideje a legtöbben tisztában vagyunk. A következő években csak magunkra számíthatunk, miközben a tét óriási. Keserű gúnnyal úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Ez a harc lesz a végső!”

Egyedülálló mutatványról van szó! Bérből és fizetésből, törlesztőrészletek közepette kell talpraállítani az országot. Fokozzam még? Egyelőre azért kell talpraállni, hogy tudjunk rendesen fizetni. A devizában eladósodottak egyszerre kétfelé is; személyes hitelezőiknek és az ország hitelezőinek. Ehhez iszonyú energiákat kell mozgósítani. A tervek szerint úgy kell 50 százalék alá szorítani rövid időn belül az államadósságot, hogy az ezért való munkálkodás, izzadás közben az egyszerű honpolgár azért érezze, hogy egy kicsikét jobban megy a sora. A cél elérése szinte rekordkísérlettel egyenlő. Ha nem sikerül, akkor 2014-ben visszakerülünk egy olyan függési rendszerbe, amelyben árfolyam kockázati tényezőt jelent, hogy a pénzügyi csúcsszerv mindenható vezére képes-e uralkodni a hormonjain vagy sem. Nonszensz! A bankok mindenesetre úgy tűnik drukkolnak nekünk.

Más kérdés, hogy ennél sokkal többet nem tesznek, és ezt is leginkább azért, hogy a pénzüknél legyenek, de higgyjük el, tőlük ez sem kevés.

Ferkó Dániel

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére