Saját ajtóról álmodnak

Hajléktalan Művészek Fesztiválja

Amikor belépünk a Révay utcai Bálint Házba, éppen színpadi játék zajlik. Egy hajléktalan osztja ki a színpadon ülő rendezőnek és a hat szereplőnek, hogy milyen szituációban, miféle karaktert alakítsanak.

A zsidó közösségi ház nézőterén közel annyi hajléktalan ül, amennyi az érdeklődő. A falakon festmények, grafikák, kézműves alkotások láthatók.

– Tudod, ritkán kérdezik meg tőlünk az életben, hogyan legyenek a dolgok. Szóval ez játék. Olyan, mint amikor gyerekkorodban a focipályán bajnokot játszottál - mondja egy hajléktalan néző.

– Sopront képviselem, a hűség városát, ott lettem felfedezve - mondja a hajléktalan Attila. Prózákat írok, rajzolok is. Álomképek és gondolatképek határozzák meg a munkámat. A szorongás visszatérő motívumom, ezt próbálom kifejezni, ahogyan ez a falon lévő rajzaimon is jól látszik.

– Miféle szorongás ez?

– Mi olyan közemberek vagyunk, akiket otthon nem vár jó szó, nem vár vacsora és három gyerek. Mi csak vagyunk. Nincs ajtónk, amit magunkra csukhatunk és amit kinyithatunk, ha valaki bekopog hozzánk.

– Milyen Sopron a hajléktalan szemével?

– Ugyanazok a csillagok láthatók az égen éjjel, mint itt nálatok, Budapesten.

– Mi az álmod?

– Tartozni valahová. Egy lakás. Akár tanácsi.

– Mit szeretsz az életben a legjobban?

– Az alvást és az alkotást. Mindkettő kikapcsol.

– Mi a célod?

– Boldognak lenni.

A színpadon olyan jelenet születik Attila kérésére, melyben őt egy ismeretlen megöleli.
A következő színpadra lépő hajléktan művész is Attila, ő Debrecenből érkezett. Könnyeitől alig tud megszólalni.

– Csodálom, hogy élek.

– Miért?

– Az erőszak, a bűn, a rasszizmus, az egymástól való eltávolodás miatt. A szeretet hiánya miatt. Szeretet nélkül nem lehet élni. Nekem Budapest, és ami most itt zajlik, az maga a mennyország.

– Budapest, a szeretet fővárosa? - kérdezi a színpadon ülő rendező szkeptikus mosollyal.
– Szeretet, elfogadás, jólét - válaszolja a férfi.

Az ő jelenetében a főszereplő csakis ennyit mond: „Szeressetek!”

– Miért Látszom! a rendezvény címe? - kérdezem a mellettem ülő hajléktalant.

- Mert a fajtámon úgy tudtok, - bocs - tudnak keresztülnézni, mint ha nem is látszanék, márpedig én látszom - mondja Péter.

„A fesztivál éppen azért jött létre, hogy legyen egy hely, egy alkalom, ahol róluk szól a történet. Ez az ő történetük” - mondja Buzás Endre, a november 20-án rendezett Látszom! fesztivál szervezője.
Buzás Endre élete és munkája a hajléktalanokhoz kötődik. 2007-ben hozta létre a diszpecserportal.hu -t, amely hajléktalan ellátással kapcsolatos információkat gyűjti egybe.

A Bálint Házból kifelé megveszem a kétszáz forintos Csillagszálló című kulturális utcalapot. Tele van jó szerzőkkel. Nézegetem otthon a borítóját, ahol a szobámnak ajtaja van. A csillagszálló a katonai szlengben a parancsnoki épületet jelenti. A hajléktalanok körében a csillagszálló fanyar, rejtői humorral átszőtt, új értelmet kapott.

Izing Antal

Fotó: Izing Máté
 

• Cimkék:
látszom! hajléktalanság hajléktalan művész hajléktalan fesztivál

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére