- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-12-23 20:00:00 Ki lehet lépni a nyárspolgári közegbőlHa karácsony, akkor DiótörőBudapesten és vidéken a Szentpétervári Állami Balett előadásában és egy új 3D-s filmfeldolgozásban is láthatjuk A diótörő régi meséjét. De miért sikeres még mindig az Operaház tipikus karácsonyi darabja?A diótörő ugyanúgy hozzátartozik a karácsonyhoz, akár a Csendes éj. Gyermekkorunkban fekete-fehérben csodálhattuk a moszkvai vagy leningrádi balett közvetítését, a gyermekeink pedig már Tom és Jerryvel vagy Barbie-val izgulták végig A diótörő tündérmeséjét. Ahogyan a Mindennapi filmsite-ja már hírt adott róla, idén 3D-ben is megjelent a mese filmes adaptációja, a szerencsésebbek pedig a Szentpétervári Állami Balett előadását nézhetik meg. De vajon miért világsiker lassan már egy évszázada? A diótörő történetét eredetileg E.T. A. Hoffmann vetette papírra 1816-ban, A diótörő és Egérkirály címmel (Nußknacker und Mausekönig). Ha jól megnézzük, Hoffmann meséjében a karácsony valójában csak díszlet, ürügy, amellyel az író elviheti olvasóit egy olyan világba, amelynek határát ő maga időről időre átlépte. Hoffmann ugyanis egész életében a valóság és a fantáziavilág határmezsgyéjén egyensúlyozott. Élete a meghasonlottság jegyében telt. A poznani bíróság titkára lett, de tehetsége ennél jóval többre predesztinálta. Igen sok műfajban megmutatkozott ez a tehetség, de ő maga a zenei képességeit becsülte a legtöbbre. Egy nyárspolgár álmai A diótörőbábu eredeti történetében is egy teljesen hétköznapi, polgári család ünnepébe csöppenünk bele, ám a cselekmény igen hamar átlép a képzelet világába. Ez a világ azonban közel sem olyan kiegyensúlyozott, mint a tündérmesék univerzuma, a képek őrült módon kavarognak, hogy végül a szerző átlépje a mese határát: A diótörőt átemeli a hétköznapokba, s a főszereplő kislány, Marika jegyesévé teszi. Marika és a diótörő-herceg csodás utazásokat tesznek a fantázia birodalmában, mindeközben az egérkirálytól és annak alattvalóitól menekülnek. Idősebb Alexandre Dumas 1844-ben erőteljesen átdolgozta Hoffmann történetét. Ezt a verziót kapta kézhez Csajkovszkij Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak akkori főigazgatójától. A megrendelés egy mesebalett megkomponálására szólt, amelyhez a legendás Marius Petipa, a Szentpétervári Birodalmi Színház francia származású táncos-sztárja készítette el a koreográfiát. A siker korabeli titka feltehetőleg annak tudható be, hogy hiába volt a balettigazgatók minden igyekezete, a mese ereje és Csajkovszkij zenéje átütötte a látványosság cukormázát, és a történet üzenete eljutott a nézőkhöz. Akkoriban ugyanis a balett, mint művészeti forma kiüresedett: képtelen volt arra, hogy a hétköznapi emberek problémáira reagáljon, azt a mozgásművészet eszközeivel bemutassa. A diótörőt nézve azonban úgy érezhette a közönség, hogy a fojtogató nyárspolgári világból van lehetőség a kilépésre, ha máshogy nem is, a fantázia vagy mese szárnyán. Valószínűleg ebben rejlik A diótörő több mint százéves sikerének titka, hogy Hoffman saját korát megelőzve, a 20. századi modern mesékre jellemző módon vegyíti a hétköznapi és mesés elemeket, így mindenki a saját történeteként élheti meg Diótörő átváltozásának történetét.
A kép innen.
|
Hírsor
A hét java
|
|