Egyház
2011-12-25 21:00:00
Misszió a pogány „karácsonyok” ellenKálvin: mi az igazi ajándék?
Kálvin János genfi reformátor a református világcsalád alapítója, karácsonyra ezt a megnevezést alkalmazta: az Úr születésnapja. Ő az ajándékok Ajándékának az Úr Jézust tekintette.
Kálvin János életében voltak „karácsonyi” ünnepek és „hétköznapi karácsonyok”. Az idézőjel arra utal, hogy ő nem használta a karácsony szót, s másképp volt neki ünnep az ünnep, mint nekünk. Az elsőben Jézus Krisztus megszületését, a testet öltés csodáját ünnepelte Genfben. Hétköznapi karácsonyok pedig akkor voltak életében, amikor valamilyen különös ajándékot kapott az Úrtól, illetve adott tovább másoknak. A „karácsony” szó helyett Kálvin az „Úr születésnapja” kifejezést használta.
Így ünnepelt
1551. január 2-án levelet írt Bernbe Haller lelkésznek, s tudatja vele: „Mielőtt Genfbe érkeztem, itt nem volt más ünnep, csak az Úr napja…Egyáltalán nem bánkódtam emiatt”. Igen, ez a jellemzően kálvini magatartás. Leveleiben nem a „karácsony”, nem is a „szent karácsony” kifejezés szerepel. A lengyel királyhoz, August Zsigmondnak ír a lengyel protestánsok érdekében. Ezt a levelét így datálja: „az Úr születésnapja előtt egy nappal”, tehát 1555. december 24-én írta. S mivel Isten ennek az Úrnak, Jézusnak a legmagasabb uralmat helyezte vállaira, kívánja, hogy a lengyel király udvarában is otthonra találjon a Megváltó. Nagy és tisztes dolognak tartja, hogy „a lengyel nemesség többségében örömmel kész arra, hogy a keresztyén hitnek alávesse magát”.
Volt olyan esztendő reformátorunk életében, 1559-ben, amikor valójában két „hétköznapi karácsonyt” is kapott-adott ajándékba. Hiszen ezt tekintette az ünnep lényegének: valamit továbbadni mások javára, mint ahogyan Isten is adta az Ő szent Fiát az egész emberiség javára. Ez évben létrehívta Kálvin a felnőttképzés intézményét, a genfi akadémiát. Céljaként ezt határozta meg: legyen „az igaz hitre nevelés helye”, meg „az életre nevelés iskolája”.
A pogány „karácsonyok” ellen
A reformátorról közismert volt, hogy ellenezte az Úr születésnapjának szertelen, éppen ezért méltatlan ünneplését. Ez ugyanis sok olyan dologhoz vezethetett, ami tényleg méltatlan lett volna: az ivászat, a partik és egyéb erkölcstelenségek. Vagy az, hogy e szentséges születésnap hosszabb megünneplése magával hozhatott sok pogány vallásos ötletet és gyakorlatot, aminek semmi köze nincs a Bibliához. Fontos érve volt: a szertelen ünneplés elveszi az Úr napjának, a vasárnapnak a szentségét.
Olyan érv is fellelhető Kálvinnál, ami ma igencsak időszerű. A karácsony kifejezetten keresztyénellenes is lehet, önmaga lényege ellen fordítható: a kereskedelem nyereségét, a tömeghangulat felszínességét, a karácsonyi partik eszem-iszomját szolgálhatja, s ez pogány bálványozás Kálvin szerint.
Imádni a titkokat
Az Úr születésnapján mondott egyik prédikációjában a tőle megszokott kérdésre keresi a választ: mi a lelki haszna az Úr születésének, testet öltésének? Lukács 2,1-14. alapján kereste és találta meg a választ. „Fel kell ismernünk, hogy születésétől fogva Urunk Jézus Krisztus mi mindent vállalt magára, hogy mi, akik Őt keressük, ne járjunk keresése közben hosszú tévutakat. Meg kell tanulnunk kicsivé válni, hogy felfogadjon minket, hiszen a Fej és a tagok között hasonlóságnak kell fennállnia. Nem kell közben értékeinket lealacsonyítani, hanem mindössze annyit kell felismernünk, milyenek is vagyunk valójában, és magunkat igazi alázattal odavinni Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Akkor Ő elismer minket a magáénak és megerősít… Meg kell tanulnunk, hogyan jutunk Őhozzá...”
A svájci reformátor életének és teológiájának tengelye az élő Krisztus (solus Christus) és a Róla szóló bizonyságtétel. Ő az a világosság, aki minden sötétséget eloszlat. Krisztus volt és maradt szemében a kulcs az igazi és helyes istenismerethez, önismerethez, emberismerethez. „Isten megjelent testben, sőt manifesztálódott a testben” – ez gyakran használt megfogalmazása volt. Krisztus a Közvetítő, a híd, aki a szakadékot, ami minket elválaszt Istentől, és embertársainktól, sőt igazi önmagunktól, áthidalta, s ennél fogva nekünk iránymutatást, kapcsolatot, igazi közösséget ajándékoz. Krisztus neki az ajándékok Ajándéka volt és maradt. A mindent pótló, kipótló kincs, Akit viszont senki és semmi sem pótolhat.
Békefy Lajos
|
