Egységesítő családtörténetek

Fotóalbum a legkiválóbb magyar romákról

Az Egy sor cigány – Huszonnégy mai magyar című könyv ötlete baráti koncepció alapján született, amerikai inspirációra. Timothy Greenfield-Sanders fotográfus és Elvis Mitchell filmkritikus 2008-as A feketelista című kötete afroamerikai honfitársaik portréját rajzolja meg. Nem véletlen, hogy Závadáék ötlete a romagyilkosságok után született: ezzel a kötettel szerették volna szolidaritásukat, értékszemléletüket megmutatni. Míg Korniss műtermében a képek készültek, a szünetekben az író meginterjúvolta a kötet szereplőit.

Kivételesek az alanyok, s nemcsak azért mert atipikus életutakat jártak/járnak be egy olyan társadalomban, ahol – a kutatások szerint – egy cigánysorról induló tehetséges fiatalnak százszor többet kell tennie azért, hogy ugyanoda eljusson, mint egy jól szituált családi körülmények közül érkező, nem roma kortársának. Kivételesek, mert választott területükön, szakmájukban kiválóak, kimagasló eredményeket produkálnak, s ezzel szűkebb-tágabb környezetükre is hatással vannak. Szerepelnek a könyvben zenészek: Oláh Kálmán világhírű jazz-zongoraművész, zeneszerző, Szalóky Ági énekesnő és Farkas Róbert, a Budapest Bár hegedűművésze. Alaposabban megismerhetjük a költő Jónás Tamás vagy a biológus Orsós Zsuzsanna életútját. De felbukkan itt katona (Szajkó Gyula) és rendőr (Rostás Ottó) is.

Életutak

A válogatás szempontjait (többek között életkor, magyarországi származás területileg) Závada Pál az előszóban taglalja, ezek közül csak a származástudatot emelném ki: érdekes, mennyire szétrajzó az identitástudat-beli megoszlás a portréalanyok között is a hagyományok tudatos ápolásától a származást mint tényt elfogadó, de a jelent nem meghatározóként kezelő attitűdig.

„Ilyenkor óhatatlanul előjön belőlem a szociológus, és észreveszek háromféle életutat. Az elsőbe azok tartoznak, akik a szülők által kitaposott úton jutottak tovább -- például a muzsikusok és a nem első generációs értelmiségiek. A második csoportba tartozók szülei mint kétkezi dolgozók tettek hatalmas erőfeszítéseket, hogy gyerekeik többre jussanak, tanuljanak, és akár értelmiségi vagy művészpályára kerüljenek" – magyarázta az író. A harmadik csoportba azokat sorolta, akik önerőből, szülői háttér nélkül, sokszor a nehéz családi körülmények ellenére tudták megvalósítani vágyaikat. „Ők legtöbbször csak magukra számíthattak, néha egy-egy tanár vagy idősebb barát segítette boldogulásukat" – mutatott rá Závada Pál.

Nyilván a válogatók érdeme (is), hogy a Corvina Kiadó által megjelentetett könyv egyik portréalanya sem köthető politikai érdekképviselethez, illetve az általa elért eredmények mindig szakmai-művészi teljesítményekhez kapcsolódnak. Ami (még) szembeszökően egységesíti a portrékötet (album) egyes fejezeteit: a nyilatkozók családi archívumból válogatott fényképeivel illusztrált leszármazás-, illetve családtörténete, a nagyszülők nemzedékén túlmutató emlékezet, mely a leírtak alapján identitástudatuk, személyes (emlékezetes) létük, jelenlévő, mindennapjaikat meghatározó, élő, továbbadandó öröksége – ez pedig jellegzetes kulturális hagyománytudatra utal, amely már önmagában is becsülendő nagy kincs.

Simon Péter

A kép innen.

• Cimkék:
závada pál korniss péter szalóky ági oláh kálmán egy sor cigány könyv fotó kultúra művészet szociológia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére