Álmodott-e Isten minket?

Az Eredet és az eredendő bűn

A gondolatot Descartes ültette el az agyunkban, de az is lehet, hogy még Platón, a barlangelmélettel. Egy bizonyos: időről időre visszatér a kérdés (Elég csak a kultfilmekre gondolnunk: A sejt, Mátrix, Egy makulátlan elme örök ragyogása), hogy mi az álom, és mi a valóság, egyáltalán: megkülönböztethető-e a kettő egymástól.

Pszichologizáló kritikusok

Ahogy több kritikus megjegyezte már: Christopher Nolan Inception (Eredet) című filmje egy pszichológiai gyorstalpalóval is felér, ahol a kevésbé művelt nézők is alapjártasságot kapnak a tudatalatti és az álom viszonyáról, a kivetítések (projekciók) működési módjáról, a különböző álomszintekről. A kritikusok egy része fanyalog, más része lelkesedik, ám arról kevesen beszélnek, amit Nolan tesz, és amit Freud és Jung óta tudunk: hogy az álmok feladata az, hogy a képi szimbólumok nyelvén szembesítse az álmodót vágyaival, léthelyzetével, és diagnózist adjon személyisége állapotáról.

Hackersztori, jó nagy durranásokkal

A film ismert petárdákat durrogtat. A tudatos-, és az álom szintek közötti mozgás lehetőségét azonban Nolan megcsavarta azzal, hogy az Eredetben a hackercsapat egy gondolatcsírát akar beültetni a célszemély agyába, aki nem más, mint egy iparmágnás örököse (Cillian Murphy). A gondolatcsíra „csupán” annyi, hogy az örökös darabolja fel apja cégbirodalmát, amelynek monopolista törekvései a világ energiaellátását veszélyeztetik.

Egy új gondolatot beültetni legalább annyira nehéz, mint a szerv-transzplantáció. Ám nem lehetetlen. A hackerek vezetője Cobb (Leonardo DiCaprio) már végzett hasonló beavatkozást, mégpedig a feleségén (Marion Cottilard). Ám az asszony áttételesen éppen a gondolat-beültetésbe halt bele, és vádló kísértetként járja be Cobb álmait: robogó tehervonatot küld rá, elárulja megbízóinak, megsebesíti munkatársát, lelövi ügyfelét. A valóságos asszony sem volt kevésbé elszánt, mint az álombeli: öngyilkosságát úgy rendezte, hogy a gyanú egyértelműen Cobbra terelődjön. A férfi a hamis vád elől elmenekül, ám ezzel elveszíti a lehetőségét is annak, hogy valaha viszontlássa gyermekeit. Életfogytig tartó bűnhődés egy el nem követett bűn miatt? A helyzet ennél bonyolultabb, hiszen Cobb nemcsak a törvény szigora elől menekül. Lelkiismerete folyamatosan vádolja, amely álmaiban Mal kivetített képébe burkoltan tér vissza-, és vissza.

Az öntudatlanul elkövetett bűn, a lelkiismeret vádlása Nolan eddigi munkáiban is fontos motívum volt. A Mementóban szereplő, amnéziában szenvedő férj hasonló problémával küzd, mint Cobb: maga sem tudja biztosan, nem ő ölte-e meg feleségét. Az Álmatlanság kéjgyilkosa (Robbin Williams) egy eltussolt bűnnel tartja sakkban a nyomozót (Al Pacino), amelyre egyedül csak a halálos álom hoz feloldozást. Batman (Christian Bale) is azért lesz Gotham city megmentője, hogy jóvá tegye a gyerekkora óta ránehezedő bűntudatot (amely szerint ő okozta apja halálát).

Lehull a lepel

A bonyolult álomszövet egy pillanatra az Eredetben is fellebben. A film kulcsjelentében, amikor a férj és a feleség találkozik a legmélyebb álom szintjén, ahol a tudatalatti partjain egykor közösen épített városuk romjai állnak, egy feszült beszélgetésben ezt mondja Mal Cobbnak:
„Mondogatod magadnak, amit tudsz. De mi az, amit hiszel. És mi az, amit érzel?”
Nolan az utolsó tagmondattal elkeni a kérdés lényegét, és a filmben módszeresen felépített álomvilág díszlete el is viszi a lényegről a figyelmet. Pedig a férfi megadja a korrekt választ:
„A bűn. Bűntudatot érzek. Bármi történik velem, bármilyen boldogtalan és zavarodott vagyok, a bűntudat mindig velem van, és emlékeztet az igazságra.”

Nolan valójában egy új, virtuális korban játszódó, álomszimbolikába burkolt Ádám-Éva történetet alkotott meg. Jakab apostol szavaival élve „A kívánság bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz”. Ez a sorsa a Biblia szerint az első emberi teremtményeknek, és ezt az ördögi kört járják végig az Eredet főszereplői is. Az eredendő bűn itt is közös, és az asszony játssza a csábító szerepét. A semmiből alkotni Isten dolga, de az ember a Paradicsom óta vágyott erre az isteni hatalomra. Mal azt a kívánságot keltette fel férjében, ami az első emberpár bűne volt: hogy olyanná akartak lenni mint az Isten.

Ki teremt kit?

„Mi leszünk a teremtők. Te teremted meg az álombeli világot, és az álmodó megtölti a tudatalattijával” – mondja a film kezdetén Cobb Ariadnénak, a labirintusok építőjének, aki végigvezeti majd a férfit saját lelke útvesztőin is. A korlátlan alkotás vágya, a privát éden megteremésének lehetősége azonban veszélyes. Olyan függőséget okozott Cobb feleségénél, Malnél is, hogy amikor megépítették álmaik városát, az asszony már nem akart tudni a valóságról. Álomnak hitte saját életét, kivetülésnek saját gyerekeit.

Kívánság, bűn, halál. A gyilkosság elkerülhetetlen. Mert a gondolat nem csak teremtő, hanem gyilkos is lehet. Elég csak egy apró gondolatmagot beültetni valakinek az elméjébe ahhoz, hogy megváltozzon egész személyisége, sorsának alakulása. Elegendő ahhoz, hogy az élet helyett a halált válassza. A férfi kétségbeesett kísérlete, hogy megmentse a feleségét, csak újabb bűnt, újabb kirekesztést, újabb fájdalmat szül. Beindul a mókuskerék, és Cobb hiába szeretne, már nem tud kilépni a bűnök világából. Csak álmaiban lehet boldog, de újra és újra Mal toteméhez kell nyúlnia ahhoz, hogy leellenőrizze: mi a valóság. Hogy Isten álmodott-e minket magának, vagy mi álmodunk magunknak egy Istent, döntse el mindenki saját hite szerint. A film erre nem válaszol, hiszen a Descartes-i ringlispíl a film végén is forog tovább. És mi nem tudhatjuk, hogy eldől-e valaha.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
eredet Christopher Nolan bűnbeesés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére