Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-10-21 19:30:00

Tudat alatti mesék

Mi Jankovics Marcell rajzfilmjeinek titka?

A rajzfilmrendező 70. születésnapja kapcsán megnéztük, hogyan hatnak Jankovics Marcell, sokszor csak a gyerekek számára világos szimbólumai.

A ma 70 éves Jankovics Marcell kultúrtörténész és rajzfilmrendező eddigi munkássága során 12 rajzfilmet rendezett, közöttük a János vitézt és a Fehérlófiát. Olyan sorozatoknak volt szellemi atyja, mint a nyolcvanas években legendás Gusztáv, vagy a több mint harminc részből álló Magyar népmesék sorozat. Utóbbi elkészülése során – Jankovics szellemi irányítása alatt – alakult ki a Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyéni, semmivel össze nem téveszthető stílusa. Elég csak néhány villanásnyit látnunk bármelyik Jankovics-rajzfilmből, azonnal tudjuk, ki a szerzője–rendezője, hiszen mesefilmjeinek képi világa messziről felismerhető.

Az első ránézésre álomszerű képi asszociációkból, egymásból kibomló és egymásba átlényegülő formákból építkező stílus a felnőttek számára néha nehezebben érthető, mint a gyerekeknek. „Amikor kicsi gyerekeknek csinálok filmet, és jó reakciókat tapasztalok a részükről, jobbakat, mint a felnőttektől, az azért van, mert el tudom csípni azt a réteget, amely a befogadásnak még nem az intellektuális szintje. A gyerekek nem tudják, miért kell nekik egy mese, miért szeretik. Azért kell, mert az a mese választ ad nekik lényegi kérdésekre – de nem tudják még megfogalmazni a kérdéseket sem. … A művészetnek nem a tudaton keresztül kell beépülnie az emberbe, hanem már akkor, mikor még szinte tudata sincs” – nyilatkozta idén Jankovics az Irodalmi Jelen című lapnak.


Csillagvallások előnyben. Kép: Gilicze Bálint.

Ezek a lényegi kérdések íródnak bele azokba az ősi jelképekbe, melyekből a rendező filmjei építkeznek. A jelek egybeírásának virtuóz mestereként képsoraival valóban a személyiség tudatalatti rétegeinek üzen, s olyan belénk kódolt tudást kíván kibontani, amit a 21. század embere már rég elfelejtett vagy elnyomott magában. Jankovics a képi szimbólumokra – legfőképp a nála gyakran felbukkanó égitestekre – utalva a vele készült, Hívő vagyok anyám méhétől fogva című 2005-ös interjúkötetben kifejti, hogy „az összes ősi vallás csillagvallás volt, de a zsidó-keresztény felfogás megpróbál elszakadni ettől. A vallások megpróbálnak eredetüktől elvonatkoztatni, ám engem a gyökereik érdekelnek, nem a végkifejlet. …A kereszténység teljes szimbólumrendszere is arról szól, s maga a feladata is az, hogy »megtartani jöttem, nem eltörölni« (Máté 5,17–18)”.


Közel-keleti, maja vagy afrikai?

Jankovics számára ennek az elrejtett tudásnak a szimbólumai a magyar népművészeti alkotásokon megjelenő jelképek, melyeknek szimbolikája és rendszere univerzális: analóg, rokon jeleket találunk az ókori Közel-Kelet, a mexikói maja civilizáció vagy az afrikai törzsi kultúrák használati tárgyain, mint amivel magyar őseink edényeiket, szőtteseiket vagy éppen templomaikat díszítették. A nemrégiben a Mindennapi által meginterjúvolt Jankovics a magyar kultúrához való ragaszkodását csakúgy, mint római katolikus vallásosságát, otthonról hozta magával. Benedek Elek meséin nőtt fel, a magyar népművészet motívumkincseit pedig a családi könyvtárban megtalálható, Malonyay Dezső által szerkesztett, ma már klasszikusnak számító ötkötetes gyűjtemény adta, máig megőrzött gyermeki fantáziája pedig eggyé kovácsolta mindezt.


Sisyphus: vonalas alakok, kozmikus gömbök

Annak ellenére, hogy Jankovics filmjein generációk nőttek fel, képi világával, szimbólumképzésével mégsem tudtak tömegek azonosulni, rejtett jelentésüket alig-alig érti valaki. Pedig elég csak Sisyphusát végignézni, hogy kódolni lehessen a kor emberének szóló üzenetet. A mítosz az emberi erőfeszítések abszurd és hiábavaló voltát hangsúlyozza. S valóban, Jankovics néhány vonallal megrajzolt alakja a 20. század jó néhány „vonalas” ábrázolásmódján áthalad, átváltozásaival is kifejezve az ember sokféle próbálkozását lét-terhe emelésére, hordozására. A kozmikus teherré növekvő gömb azonban akkor kerül a helyére – s ezáltal nyugvópontra – amikor kiderül, hogy az a korábbi Sziszüphosz-glóbuszokból összehordott piramis csúcsa. A piramisé, amely nemcsak a múltból a jövő felé, hanem a káoszból a kozmikus rend felé is navigációs jel lehet.

 

Jankovics igazi díjhalmozó: birtokosa a legrangosabb állami kitüntetéseknek (Balázs Béla-díj, Érdemes Művész, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje), azontúl a Prima Primissima Díjnak, szakmai elismertségét a cannes-i Arany Pálmán (Küzdők, 1977) és az 1975-ös Oscar-jelölésen túl (Sisyphus) az is jelzi, hogy a Fehérlófia 1984-ben Los Angelesben megkapta a Minden idők legjobb rajzfilmjének járó díjat. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek A mozi
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Milyen a jó mártír?
  • Jövő héten érkezik a Vaslady
  • Lista: ezeket játsszák a Filmszemlén
  • Elment a „barbár messiás”
  • Nőuralom az új Avatarban
  • Elveszett gyerekek faluja
  • Tarolni fognak a magyar filmek Franciaországban?
  • Készül a Szíven szúrt ország kettő
  • Kiderült, ki minden idők legfotogénebb sztárja

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.