Kéksisakosok helyett „zöldsisakosok”

Küszöbön a világméretű klímaháború?

Míg bizonyos körökben továbbra is vita tárgyát képezi, hogy valós fenyegetettséget jelent-e a klímaváltozás, addig az ENSZ már hosszú ideje a következő évtizedek egyik legjelentősebb kihívásaként tekint a jelenségre. Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetője néhány napja egyenesen azt állította: amennyiben nem történik jelentős előrelépés a klímaváltozás elleni küzdelemben, a jelenség rövidesen a nemzetközi békét és biztonságot is veszélyeztetheti.

Steiner nyilatkozata egy politikai szempontból különösen érzékeny pillanatban született: a hét során az ENSZ hivatalos bejelentésben erősítette meg a tényt, miszerint a szokatlan aszály következtében Szomália bizonyos részein éhínség alakult ki, miközben a Biztonsági Tanácsban a klímaváltozás által okozott biztonsági fenyegetések ügyében egyeztettek.

Miért késlekedik a nemzetközi közösség?

A szomáliai fejlemények tulajdonképpen nem érték váratlanul a nemzetközi közösséget, az ENSZ szárazság-előrejelző programja világosan mutatta a pusztító aszály lehetőségét. Egy hasonló katasztrófa még egy békés, jól működő társadalmat is komoly nehézségek elé állított volna, nem beszélve a polgárháború sújtotta Szomáliáról, ahol korábban is komoly problémát jelentett a lakosság élelemmel való ellátása. A kérdés tehát inkább az, miért reagált ilyen későn a szervezet, és miért nem született már korábban válságterv a szomáliai helyzettel kapcsolatban.

Ezzel szemben a Biztonsági Tanács egyeztetései klímaügyben történelmi jelentőségűek – a BT-ben korábban csak egyszer, 2007-ben került terítékre a klímaváltozás kérdése. Ennek oka, hogy a Tanács elsősorban a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető kérdések ügyében hivatott ülésezni, márpedig a klímaváltozást eddig nem tartották ilyen jelentőségű fenyegetésnek. A mostani tárgyalások azonban irányváltást jelezhetnek. A Biztonsági Tanács munkáját ebben a hónapban vezető Németország által kezdeményezett klímatanácskozás középpontjában ugyanis éppen a jelenség által okozott biztonsági fenyegetések álltak.

A terrorizmusnál is durvább

Szakértők és több nyugati ország is már évek óta figyelmeztet arra, hogy a klímaváltozás következtében kialakuló katasztrófák komoly biztonsági kockázatot is jelentenek, ennek ellenére nemzetközi szinten eddig háttérbe szorult a problémának ez az aspektusa. Nem így az egyes országokban: az Egyesült Államokban már évek óta hallani lehet a klímaváltozás okozta biztonsági fenyegetésről, a kisebb óceáni szigetországok, melyeknek puszta létezését fenyegeti a globális felmelegedés, pedig a kezdetektől fogva igyekezték a kérdésre irányítani a figyelmet. Komolyabb előrelépés ennek ellenére eddig mégsem történt.

A mostani tárgyalások eredménye egy BT-nyilatkozat lett – aminek nagy politikai súlya ugyan nincs, de azért jelzésértékű lehet, és megnyithatja az utat a további egyeztetések előtt. Örömujjongásra azonban azért nincs ok, mert a Tanács tagjai között nincs egyetértés a klímaváltozás okozta problémák súlyosságát illetően. Ezt jól mutatja, hogy a mostani egyeztetések során szinte az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy az állandó BT-tag Oroszország nem torpedózza-e majd meg a nyilatkozat elfogadását. Hiába küzd Oroszország maga is súlyos, az éghajlatváltozásnak betudható környezeti katasztrófákkal, az orosz diplomaták egyértelműen elzárkóztak egy határozottabb hangvételű nyilatkozat elfogadásától. A nemzetközi közösség szempontjából a Kínai Népköztársaság álláspontja sem túl konstruktív a klímaváltozás kérdésében – a pekingi vezetés az országok belügyének tekinti a problémát és nem sürget komolyabb nemzetközi összefogást.

Túlzott optimizmus lenne tehát azt gondolni, hogy rövid időn belül a kéksisakos békefenntartók mintájára „zöldsisakosokat” vetne be az ENSZ a klímaváltozás nyomán kialakult válságok kezelésére – ugyan léteznek ilyen elképzelések, de ezek realitása még a bizakodó németek szerint is igencsak csekély. „Túl korai lenne még bármilyen BT-akcióról beszélni a klímaváltozás kapcsán” – mondta Peter Wittig német ENSZ-nagykövet, hozzátéve, hogy a probléma felismerése és a Biztonsági Tanács előtti tárgyalása fontos lépés a megfelelő irányba.

Eközben a csendes-óceáni szigetországok egyre inkább elvesztik türelmüket és sokkal határozottabb lépéseket várnak a Biztonsági Tanácstól. Többek között egy ENSZ-különmegbízott kinevezését, aki kifejezetten a klímaváltozás biztonsági összefüggéseivel foglalkozna – írta a mikronéziai Nauru elnöke, Macus Stephen a New York Times-ban. Az óceáni szigetországok régóta sérelmezik, hogy az ENSZ nem fordít kellő figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire, és úgy érzik, nem tudják a megfelelő szinten érvényesíteni érdekeiket – ezek az államok ugyanis szinte soha nincsenek közvetlenül képviselve az Biztonsági Tanácsban.

Thurányi Kata

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére