Segély csak a demokrácia élharcosainak

G8: az arabok nevetnek, az afrikaiak sírnak

A franciaországi Deauville-ben találkozó G8-vezetők –vendégeikkel kiegészülve – először ültek össze az arab tavasz kitörésének kezdete óta, így érthető módon a legtöbb figyelmet ez a téma kapta.
 

A győztesek: Egyiptom és Tunézia

A rendezvény előtt már röpködtek számok a lehetséges segélycsomag nagyságáról, a nemzetközi sajtó 20 és 70 milliárd dollár között sok mindent megszellőztetett. Végül arany középútként a világ vezető hatalmai 40 milliárd dollár mellett kötelezték el magukat, az összeg a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Egyesült Államok és az EU felajánlásaiból jött össze (az EU központi és tagállami forrásokat is mozgósított). Ennek a hatalmas keretösszegnek a nagy részét két állam, a forradalmakban úttörő szerepet vállaló Tunézia és Egyiptom kaphatja – mintha a nagyhatalmak ezzel próbálnának kompenzálni, amiért annak idején meglehetősen megkésve reagáltak a forradalmi eseményekre.

A segélyek célja egyértelműen az éppen kibontakozó, törékeny demokráciák segítése – az európai vezetők a „több segéllyel a több reformért” mottóval érkeztek –, ezért is érthető, hogy miért Egyiptom és Tunézia a két fő recipiens. Így akarták ugyanis a nyugati hatalmak jelezni Jemennek, Szíriának és a többi forrongó arab államnak, hogy segélyeket a jövőben a demokratikus átalakuláshoz fogják kötni.

A hatalmas segélycsomagot azonban Kairó és Tunisz sem kapja meg azonnal – szép fokozatosan juthatnak hozzá a pénzekhez, miközben folyamatosan bizonyítaniuk kell demokratikus elkötelezettségüket. Bármiféle tévút a segélyek azonnali befagyasztásához vezethet. Tunézia máris aggódhat: a választási bizottság az átmeneti kormány tiltakozása ellenére az eredetileg júliusra tervezett választásokat technikai okokból elnapolná októberre – kérdés, hogy miként vélekedik majd erről a nyugati világ.

A vesztesek: a fekete-afrikai országok

Nem csak Észak-Afrika miatt került a csúcs középpontjába az afrikai kontinens. Három különleges vendéget hívtak ugyanis meg a tanácskozásra: Elefántcsontpart, Niger és Guinea vezetőjét. A három államfő jelenléte szintén üzenetértékű, hiszen mindannyian demokratikus keretek között, az utóbbi egy évben kerültek hatalomra – még ha ez Elefántcsontpart esetén nem is sikerült erőszakmentesen.

A tisztelgésen, dícséreteken és bátorításokon kívül azonban sok mindent nem kaptak. Hiába a demokráciaépítés, Tunéziával és Egyiptommal ellentétben ez segélyekben nem materializálódott, ami komoly keserűséget okozott az érintetteknek. Pedig Alassane Ouattara elefántcsontparti elnök ambiciózus célokkal érkezett a normandiai üdülőhelyre, a következő öt évre 15-20 milliárd dollárt kért volna, ami jócskán a reálitás fölött helyezkedik el, kezdő alkupozíciónak viszont nem rossz. „Nicolas Sarkozy kétmilliárd dolláros adósságelengedési és fejlesztési programot ígért, Obamától majd egy kicsit többet kérek” – nyilatkozta Ouattara.

Ez a taktika azonban nem jött be, az észak-afrikai országokkal ellentétben a szubszaharai térség semmiféle konkrét számot nem kapott. Pedig nagyok voltak a legszegényebb országok zömét adó fekete-afrikai államok elvárásai. A 2005-ben megfogalmazott, 5 évre szóló, 50 milliárd dollárnyi fejlesztési segély ígéret maradt csupán (hivatalosan 31 milliárd dollár került felhasználásra), így a G8-tól most azt várták, hogy a megítélésén javítandó (is) újfent előrukkoljon egy nagyobb összeggel. Már csak azért is lett volna ez indokolható, mert a több mint egy éve dúló élelmiszerválságnak is afrikai államok a fő áldozatai.

És a többiek: Líbiától az internetig

Noha a központi téma a (közel-keleti és afrikai) demokrácia-építés volt, a G8 vezetői egy sor más kérdésben is konzultációt tartottak. Megvitatták a líbiai háború aktuális eseményeit: David Cameron brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia elnök ellátogatna a nemrég felszabadított Miszrátába, Oroszország pedig, végleg elfordulva egykori szövetségesétől, lemondásra szólította fel Kadhafit. Megbeszélték a szír és jemeni helyzetet, továbbá terítékre került a szudán, zimbabwei és szomáliai válság is. (Szudán:megint tombol a pokol)

Volt szó Afganisztánról, a görög adósságról, Dominique Strauss-Kahn utódjáról – Hillary Clinton amerikai külügyminiszter hivatalosan is áldását adta a francia gazdasági és pénzügyminiszter, Christine Lagarde személyére, ami nagyban növeli az esélyeit a poszt elnyerésére – és a japán atomkatasztrófa következményeiről. Szerbiának gratuláltak Ratko Mladic elfogásához [Építkezésen dolgozott az elfogott tömeggyilkos], az izraeli és palesztin politikusokat pedig a tárgyalások újrafelvételére szólították fel. (Építkezésen dolgozott az elfogott a tömeggyilkos)

Történelmi eseményként pedig először vették fel a napirendbe az internet kérdését. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a G8-csú előtt még egy külön fórumot is tartottak a témában, ahol olyan nagyságok jelentek meg, mint a Google és a Facebook atyja. Az e-G8 névre hallgató párizsi fórumot összehívó Nicolas Sarkozy közismerten internet-ellenes, évek óta ádáz harcot vív az illegálisan letöltők széles táborával, az ő nevéhez fűződik például az a törvény, amely háromszori figyelmeztetés után lehetővé teszi, hogy az illegális letöltő internetkábelét egyszerűen elvágják. Ennek ellenére a konferencia nem volt kifejezetten internet-ellenes, bár az áldásos hatásai (arab forradalmak, Wikileaks, gazdaságélénkítésben betöltött szerepe) mellett sok szó esett az internet esetleges szabályozásáról, illetve a személyes adatok és a gyermekek védelméről.

Tóth Miklós 

• Cimkék:
G8 Afrika Arab világ demokrácia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére