Nemzetközi campusok világszerte

Facebook-generáció: globális tudásipar

Majdnem megduplázódott a diplomások száma az 1990-es évek közepe óta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban, miközben Kína is tudományos nagyhatalommá nőtte ki magát: 1998-ban még csak egymillió diákja volt, ám a következő évtizedben létrehozta a legnagyobb egyetemi rendszert a világon. A pekingi oktatási tárca februári adatai szerint az utóbbi négy évben 34 millió frissdiplomás végzett az országban.

Az amerikai Yale Egyetem elnöke rámutatott, hogy ez az emberiség történelmének leggyorsabb fejlődése az oktatás területén. A jelenséghez elválaszthatatlanul kapcsolódik egy másik folyamat: az egyetemek globalizációja. Több egyetem már más országokban is létrehozott "leányvállalatokkal" működik, számos intézmény tengerentúli diákokat toboroz, és on-line diplomát állít ki, és egyre több helyen folyik idegen nyelvű oktatás.

Kínai diákok finn és angol egyetemeken diplomáznak, a francia Sorbonne Victor Hugo nyelvén oktatja diákjait az Egyesült Arab Emírségekben, az USA Kínában nyit egyetemeket, a dél-koreai felsőoktatási intézmények pedig angol nyelvű oktatásra váltanak át a versenyképességért. Mindez egy olyan társasjátékhoz hasonlít, amiben minden résztvevő egymás négyzetébe akar lépni.

Korántsem csak arról van szó, hogy a nyugati egyetemek új piacokat keresnek, sok közel-keleti és ázsiai ország felsőoktatási rendszere is összekapcsolódik külföldi egyetemekkel, mert ebben látja kutatási bázisainak gyors fejlesztési lehetőségét. Katarban az erre a célra létrehozott Diákváros nyolc tengerentúli egyetemmel fonódik össze, Sanghaj pedig mágnesként vonzza a nemzetközi campusokat.

John Sexton, a New York-i Egyetem elnöke szerint a reneszánsz Európához hasonlóan, amikor a tehetséges és kreatív emberek a különböző nagy ötleteket szülő egyetemi városok között ingáztak, a XXI. század jövőformáló emberei a világvárosok között osztják meg tudásukat. A régi európai városok helyét viszont átveszi London és New York, sőt Sanghaj és Abu Dhabi.

Az egyetemek tehát a különböző népek gazdasági fejlődésének zászlóvivői, egyes országok pedig látványos gyorsasággal fejlődtek: az OECD adatai szerint a 1960-as években Dél-Korea nemzeti vagyona megegyezett Afganisztánéval, és most Szöul a nemzetközi oktatási rangsor toplistásaként a világ legmagasabb minősítésű egyetemeinek ad otthont. A tudományos nagyhatalom azonban továbbra is az Egyesült Államok marad.
 

Philip Altbach, a bostoni székhelyű Nemzetközi Felsőoktatási Központ igazgatója szerint az amerikai rendszer sikere nemcsak az oktatásban, hanem a kiváló irányításban és a hatékonyan szervezett kutatásban rejlik. „Természetesen nagyon sok pocsék intézmény van az USA-ban, de összességében a rendszer jól működik” – összegezte Altbach a brit közszolgálati BBC-nek. Az amerikai oktatási rendszer státusát az egyetemi kutatás és a fejlődő csúcstechnikai iparágak közti kapcsolat is támogatja; az internetkor ikonjai − mint a Google és a Facebook − amerikai campusokból nőttek ki.

A technológiai fejlődés is hozzájárul a felsőoktatás átalakulásához és az országhatárok elmosódásához. Olyan on-line szolgáltatások segítségével, mint például az Apple iTunes U (az U a University rövidítése), nyilvánosan hozzá lehet férni 800 egyetem előadásaihoz, amiből már több mint 300 milliót töltöttek le. A „tudásipari” helyzet számos kérdést felvet, például hogy mik is a Facebook-generáció elvárásai, és ugyan jó, ha hozzájuthatnak oklevelekhez, miközben azt is megtapasztalhatják, mi történik a világ túlsó oldalán, de lesz-e elég megfelelő munkahely a végzetteknek.
 

David Willetts, a brit oktatási tárca vezetője derűlátó, úgy véli, a globalizációnak pozitív hatása van a hallgatókra, az oktatókra és a munkaadókra egyaránt. A New York-i Egyetem elnöke is optimista: szerinte a globalizáció épp annyira fog az együttműködésről szólni, mint a versenyről, és azzal biztat, hogy a New Yorkba érkező bevándorlók progresszív szellemiségűek, mivel „a bevándorlók mindig a jobb holnapot keresik, nem a letűnt aranykorba tekintenek vissza”.

Hargitai Mátyás
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére