Irreális zöldek?

Lányi András: komolytalanok a vízlépcső melletti érvek

Dőlt betűvel olvashatóak a vízlépcsőpárti gondolatok, alattuk Lányi András megjegyzései.

– Nem fejlődik a vízi és part menti turizmus, amit az állandó vízszint segítene.

A turisták és a vízi sportok kedvelői nem a duzzasztógátakat, hanem a természetközeli vízviszonyokat, partsávokat keresik.

– A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízbiztonságot.

Ez komolytalan. Árvizek ellen sehol sem védekeznek keresztgátakkal, legfeljebb párhuzamgátakkal.

– Nem valósulhat meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelentős víztartalékul szolgálna aszályos időkben.

A vízvisszatartást az árvízi tározók, a nagyvizeket az ártérre kivezető hagyományos, természetközeli vízkormányzási eljárások szolgálnák –lényegesen olcsóbban.

– Károsul a klímavédelem, mivel a 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis hőerőművekből 3.2 millió CO2 kibocsátás többletet okoz.

A megújuló energiatermelés más módjai, különösen pedig az energiahatékonyság javítása kisebb fajlagos költséggel és kevesebb természetnek okozott kárral vezetnek hasonló eredményre.

– Vízlépcsők nélkül csak jelentős többletköltség árán valósulhat meg az EU VII. nemzetközi útvonal

Éppen ellenkezőleg: több tanulmányterv bizonyítja, hogy a hajózó útvonal a helyi adottságokhoz és azok változásaihoz érzékenyen alkalmazkodó rendezése (kitűzése, karbantartása) nagyságrendekkel olcsóbban vezet hasonló eredményre.

– Tovább szárad a Duna- Tisza közi homokhátság a talajvízcsökkenés miatt.

A talajvízszint csökkenés mértéke lényegesen nagyobb, semhogy azt a hordalék-utánpótlás elmaradása miatt bekövetkező medereróziós folyamatokkal magyarázhatnánk.
A tényleges okok:
A belvíz-lecsapolás címen épített csatornák elvezetik a talajban felgyülemlő nedvességet.
Az árvízvédelmet szolgáló párhuzamgátak akadályozzák a nagyvizes időszakokban az árterek elárasztását, ami létfontosságú volna a talaj és a növénytakaró szempontjából.
-A talajnedvesség megőrzését segítő gyepeket feltörték. A hagyományos ártéri gazdálkodás helyébe a nagytáblás szántóföldi kultúrák léptek, a talajművelés terén sem alkalmazzák a talaj kiszáradását akadályozó technológiákat.

– Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége.

A hagyományos öntözési módszerek felett eljárt az idő. A csatornák szerepéről lásdd fentebb, a szivattyúzás pedig hatalmas energiapazarlás. A korszerű csepegtetős technológiák nem igényelnek csatornákat.

– Veszélybe kerül az ivóvíz-bázis, ugyancsak a talajvíz csökkenés miatt.

Az ivóvíz-bázist a duzzasztás súlyosabban veszélyeztetné. A duzzasztott részeken a szennyezett folyami hordalék kiülepszik, és a meder szűrőrétege eltömődik. Az alvízi szakaszon pedig fokozott medermélyülés következik be, ami azután valóban jelentős talajvízszint-csökkenéssel jár.

Korábbi cikkünk a témában: Duna-gate: mégis vízlépcsőt akar a kormány!

-mi

• Cimkék:
vízlépcső duna reális zöldek lányi andrás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére