Konszenzus alakul, vagy őrület?

Duna-gate: mégis vízlépcsőt akar a kormány!

A Duna magyarországi szakaszán a Duna és környezetének természeti tőkéje a jelen és a jövő nemzedék érdekében csak vízlépcsők építésével őrizhető meg az ún. reális zöldek szerint. Mint  megszokhattuk a civil szervezetek felszólításainak esetében, azonnal és helyeslő módon reagált a kormányzat.

A vízlépcső megőrzi a természeti környezetet?

Az úgynevezett reális zöldek eszmeiségével és gondolkodásmódjával egyetért Fellegi Tamás a fejlesztésekért felelős miniszter és hasonlóan vélekedik Réthelyi Miklós miniszter a „reális zöldek” gondolkodásmódjáról.  Vízlépcsők építését a Dunán állítólag támogatja a Magyar Tudományos Akadémia is.  A civil szervezet szerint a vízlépcsőellenes EU magyar Duna-stratégia elfogadása esetén tovább mélyül a Duna medre a folyó magyarországi szakaszán. Tovább szárad a Duna- Tisza közi homokhátság a talajvízcsökkenés miatt.Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége. Veszélybe kerül az ivóvíz bázis ugyancsak a talajvíz csökkenés miatt. Nem fejlődik a vízi és part menti turizmus, amit az állandó vízszint segítene. A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízbiztonságot. Nem valósulhat meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelentős víztartalékul szolgálna aszályos időkben. Károsul a klímavédelem, mivel a 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis hőerőművekből 3.2 millió CO2 kibocsátás többletet okoz. Vízlépcsők nélkül csak jelentős többletköltség árán valósulhat meg az EU VII. nemzetközi útvonal. A reális zöldek bíznak abban, hogy a második Orbán kormány szakít a Medgyessy kormány 2004-ben meghozott alkotmánysértő kormányhatározatával, amely szerint újabb keresztgát a Dunán nem építhető.

A vízlépcső tönkreteszi a természeti környezetet

Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa és több civil szervezet szerint a vízlépcső tönreteszi a természeti célokat, pusztán gazdasági célokat szolgál. A "zöld" ombudsman már 2010. októberében felhívta a kormányt és az önkormányzatokat a Duna-völgy jövőjének „rendszerszintű átgondolására és tervezésére, a Duna-stratégia keretében előirányzott egyes projektek fenntarthatóságának biztosítására, és a párhuzamosan rendelkezésre álló ökoszisztéma-szolgáltatások lehető legteljesebb megőrzésére. Ennek érdekében a leromlott vagy eltűnőben lévő szolgáltatásokat rehabilitálni kell. Az esetleg egymást kizáró szolgáltatások közül mindenkor a megújulót kell megtartani, és a nem-megújulóról kell lemondani. A jelen és jövő nemzedékek érdekeit leginkább folyóink sokoldalúságának megőrzése szolgálja.”

Az elmúlt években a bős-nagymarosi vízlépcső miatt helyrehozhatatlan károkat szenvedett a folyó régi medrének térsége, a Csallóköz és a Szigetköz. A terület kiszáradása egyértelműen a Duna vízszintjének csökkenésének és talajvíz lesüllyedésének köszönhető, mindemellett veszélybe került Közép-Európa legnagyobb természetes vízbázisa. A Fidesz a rendszerváltozáskor még részese volt a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése ellen tiltakozó megmozdulásoknak, egyértelműen a vízlépcső megépítése ellen pozícionálta magát az MSZP-vel szemben.

Még meglepőbb a vízlépcsőpárti fordulat

annak fényében, hogy idén a kormány már kiadott egy közleményt, miszerint:  „a Kormány a jövőben sem tervezi nagy duzzasztóművek és vízlépcsők létesítését. Sem az Új Széchenyi Terv pályázati kiírásainak megfogalmazásakor, sem a Nemzeti Programok támogatási konstrukcióinak kidolgozásakor nem tekintette, és tekinti a jövőben a nagykapacitású vízenergia (duzzasztóművek, vízlépcsők) kiaknázását valós lehetőségnek. Ennek oka, hogy Magyarország domborzati adottságai a vízenergia hasznosításának szempontjából kedvezőtlenek, az ország nagy része síkság, vagy alacsony dombvidék, de a viszonylag kis kiterjedésű hegyvidékeken is kevés a nagy szintkülönbséggel rendelkező terület, a nagy vízhozamú folyóink pedig kis esésűek. Ezért az elméletileg kihasználható potenciál tekintetében – a vízenergia-vagyon szétszórtsága miatt – a nagyobb duzzasztóművek létesítése helyett a kiskapacitású vízenergia-termelés előnyeit indokolt kiaknázni. Ezt elsősorban a – kisebb folyók szabályozhatóságában fontos szerepet betöltő – 10 MWe alatti teljesítményű törpe vízerőművek, valamint a folyómedrekbe telepített 100-500 kWe teljesítményű átáramlásos turbinák szolgálják. A kis vízerőművek leginkább a vidéken, lokális környezetben, saját energiafelhasználás és önellátás céljából jelenthetnek hatékony és gazdaságos megoldásokat. Ezért a Kormány az utóbbiak létesítését tartja a nemzeti érdekekkel összhangban állónak.”

Kapcsolódó cikkünk a Duna jövőjéről, Lányi András tollából itt olvasható.

Mti, mi

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére