Hát itt az élet már csak ilyen

Balta, kődobálás és fegyverek Gyöngyöspatán

Gyöngyöspata rendezett, kellemes fekvésű falu a Mátra lábánál. Gótikus temploma és annak Jessze-oltára a bédekkerek kötelező eleme. A történelmi múlttal bíró települést mégsem adottságai miatt keresik fel mostanában, nem véletlenül hirdeti a helyi vendéglátó egység, hogy rendőröknek és újságíróknak kedvezményt ad. Vérmérséklettől és világnézettől függően a roma-nem roma konfliktus vagy az erősődő kelet-európai rasszizmus egyik helyszíneként és szimbólumaként emlegetik a jobb sorsra érdemes falut a világsajtóban.

Építési tilalom a cigánysoron

2006-ban a helyi önkormányzat építési tilalmat rendelt el Gyöngyöspatának a romák lakta utcákban található ingatlanjaira. Az intézkedés meggátolta az infrastrukturális fejlesztéseket éppúgy, mint az életveszélyessé váló házak bontását és a helyükre újak építését. Az intézkedés jogszerűségét, esetleges megkülönböztető voltát a kisebbségi ombudsman vizsgálja.

A gyöngyöspatai Mezei Istvánnak, a Magyar Vöröskereszt romagyi tanácsadójának közbenjárására két roma család költözhetett volna a vegyes lakosságú Bajcsy-Zsilinszky utcába miután otthonuk életveszélyessé vált a szeptemberi árvízben, ám az utcabeliek egy része tiltakozásba kezdett. Ugyanebben az utcában lett öngyilkos egy helyi férfi, aki a Jobbikhoz kötődő Barikád TV riportja szerint azért vetett véget életének, mert a szomszédjába romák költöztek volna.

A helyiek – romák és nem romák – egybehangzó beszámolója szerint ez csúsztatás, a férfi halálos beteg volt és jó viszonyt ápolt a helyi romákkal. A Barikád TV falubeli megjelenése mögött többen Juhász Oszkárt – a Jobbik helyi polgármester-jelöltjét – sejtik, ahogy a Jobbik alapította, betiltott Magyar Gárda egyik utódjának tekinthető Szebb Jövőért Egyesület tagjainak és a Jobbik országos politikusainak a Gyöngyöspatára invitálása mögött is.

A rendőrség tudomásul vette a betyársereget is

Március 1-jétől 17-ig a rendőrség által tudomásul vett módon járőrözött a faluban a Magyar Gárda tagjaival alakult, tagjainak megjelenésében ahhoz rendkívül hasonlító, a falubeli romák és nem romák által egyszerűen csak „gárdistákként” azonosított Szebb Jövőért egyesület. Csatlakozott hozzájuk a Véderő nevű katonai egyenruhát viselő csoport és a Toroczkai László, Budaházy György, illetve a magát hungaristának valló Tyirityán Zsolt nevével fémjelzett „betyársereg”, ahol a harciasság, a küzdősportokban való jártasság követelmény a felvételnél, a büntetett előélet viszont nem kizáró ok. A faluba látogató egyenruhásoknál a rendőrök közbiztonságra veszélyes eszközt, úgy nevezett viperát is találtak. Március 6-án egy-kétezren vettek részt a Jobbiknak a „cigányterror” ellen meghirdetett pártrendezvényén, aminek során fáklyákkal vonultak végig a romák lakta utcákon.

A Jobbik újabban visszakozik és megkísérli a Szebb Jövőért polgárőreit törvényszerűen követő még radikálisabb szervezetek keltette botrányokat magától függetlennek láttatni, pedig a különböző szervezetek tagjai között erős átfedés tapasztalható. A Véderő és a „betyársereg” tagjai a Szebb Jövőért Egyesület helyi vezetőjének Bajcsy-Zsilinszky utcai házában állomásoznak, a Véderő által katonai jellegű kiképzőtábor létesítésére a Jobbik helyi szimpatizánsaitól kapott területét részben a Szebb Jövőért tagjai rakták rendbe.

Április 16-án este szóváltás alakult ki a Véderő, a Szebb Jövőért valamint a „betyársereg” tagjai és a helyi romák között, este ismeretlenek bedobták az egy roma család ablakát. Szemtanúk szerint a március óta a faluban tartózkodó radikális csoportok rendre a romák házai előtt masírozva közelítik meg a falu határában magasodó Kecskekő oldalában – épp a romák szomszédságában – lévő területet. Tábi László Gyöngyöspata független polgármestere az eset után lemondott. A Véderő április 22-étől, nagypéntek napjától három napos katonai kiképzést adó tábort szervezett a Kecskekőre. A rendőrség a tábor területén tartózkodó egyenruhásokat aznap délután szabálysértési őrizetbe vette. Hétfőn az őrizetbe vettek elleni eljárást megszüntették és a csoport tagjai még aznap ismét egyenruhában közelítették meg a Kecskekőn található területet. Ugyanezen a héten verekedés tört ki a romák és településen tartózkodó radikális csoportok tagjai között, miután egyikük ittasan szóváltásba keveredett a romákkal, amit egy térfigyelő-kamera is rögzített.

Hiába keressük az előzményeket,

hiába tudnak felsorolni a falu nem roma lakói olyan sérelmeket, amelyeket állításuk szerint romáktól kellett elszenvedniük, nem csak erős túlzásnak tűnnek a cigányterrorról és falu élhetetlenségéről szóló politikai beszédek, a megszólított falubeliek jó része is annak tartja azokat. A kocsmákban a romákról szóló, szokásos panelekből építkező panaszbeszéd általánosnak mondható, de az is feltűnik, hogy amióta visszajárunk Gyöngyöspatára egyre inkább a politikát és Juhász Oszkárt okolják a patai nem romák azzal, hogy rossz hírét kelti a falunak „kevesebb baj volt a cigányokkal, mint azzal, hogy most idejár mindenki, aki utálja a cigányokat és Patával van tele a sajtó”.

Ki politikai ambíciókat emleget, ki személyes sérelmeket. Juhász fiát állítólag megverték az iskolában roma származású tanulók. „Az enyémet talán nem? Az én gyerekkoromban talán, nem volt verekedés az iskolában? Igaz, ott én is ütöttem” – vallja egy helyi lakos a kocsmában, aki szerint azt kell megírnia az újságíróknak, hogy „Patán büdös cigányok laknak” és aki egy sörrel később szóváltásba keveredik a Szebb Jövőért polgárőrei közé belépett szomszédaival, mondván csak a politika „használja ki őket” és nincsen megoldás, „a cigányok olyanok, amilyenek”. A bűnügyi statisztikák szerint Gyöngyöspata bűnözési mutatói jóval az országos és a Heves megyei átlag alatt maradtak, sőt 2006 óta folyamatosan csökken a regisztrált bűncselekmények száma.

Terménylopások, elhordott szőlőkarók, néhány, a falu központjában a járókelőket brahiból zaklató neveletlen gyerek, iskolai vagy kocsmai verekedés, hangoskodás az utcán. Ezek azok a panaszok, amelyeket rendre a romák számlájára írnak a faluban. Igaz, ha jobban utánanéz az ember a történeteknek az is kiderül, hogy egy-egy esetből csinált rendszert a képzelet, az általánosítás, a szubjektív közbiztonság-érzet romlása.

Roma oldalon sem fest másképpen a patai „oral history”. Egyszer a „betyársereg” tagjai fokossal és karikás ostorral fenyegették a romákat saját házaik előtt – az esetről videofelvétel is készült – a „balta” és az ostor azóta visszatérő eleme a romák visszaemlékezéseinek ha az őket érő zaklatásokról faggatják őket. Ugyanígy a kődobálás és a Kecskekő felől hallható lövéshangok – Eszes Tamás a Véderő századosa elismerte, hogy emberi élet kioltására alkalmatlan fegyverekkel „gyakorlatoznak” a romák lakta településrész közvetlen szomszédságában – is beépültek a helyi folklórba, minden szóváltás elbeszélése kísértetiesen ugyanúgy fest: balta, kődobálás és fegyverek jelenléte színesítik a szóban elhangzott halálos fenyegetéseket.

Kis utánajárásba kerül, de a megfelelő forrás megtalálásával és a elbeszélések összevetésével azért le lehet nyesegetni a díszítéseket és kinövéseket. Így derül ki a sokadik „baltás” fenyegetésről, hogy a Véderő egy tagja hüvelykujját a torka előtt elhúzva „üzent” a romáknak a bolt előtt. Mintha ez nem lenne elég rémisztő önmagában is.

„A cigányok lerabolták a Kecskekőt”

Ami biztos, az a motiváció, ami túlzásokra sarkallja a roma és a nem roma származású magyarokat egyaránt: a romák rettegnek – elég egyszer lövések hangjaira ébredni egy faluszéli házban amikor a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságok emléke még elevenen él, sőt napjában tudósít a perről a sajtó – a nem romák pedig saját társadalmi státuszuk romlását látják abban, ha melléjük romák költöznek. A Gyöngyöspatát ellepő újságírók két részre szakadnak: az egyik csoport pár órára érkezik a faluba és kritika nélkül jegyzi fel a panaszokat, a másik visszatér, próbál a mélyére ásni a történteknek és egy idő után éppen annyira irigyli az alkalmanként Patára ruccanó kollégákat, amennyire felszínesnek tartja azokat. A belebonyolódás talán teljesebb képet fest a Gyöngyöspata-jelenségről, de meg is viseli az embert.

„A cigányok lerabolták a Kecskekőt, hát nézzen körül! Önnek tetszik, amit itt lát?” – kérdi egy, az érvelésbe belehevült asszony, akiről kiderül nem is gyöngyöspatai, csak „barátai vannak Patán”, onnan „tudja” mindezt majd mutat a Kecskekővel ellenkező irányba, tudásának forrása a Szebb Jövőért helyi vezetőjének háza felé, ahol éppen a Véderő és még ki tudja milyen szervezetek tagjai tartanak összejövetelt a rendőrség felügyelete mellett. Patai születésű forrásunk árnyaltabban fogalmaz: „Nem akarok én ezekről beszélni, elegem van ebből a felhajtásból.” – mondja, majd unszolásra így folytatja: „Annyit mondanék csak, hogy idejön most mindenki, aki utálja a cigányokat és megmondják, mi a a baj a gyöngyöspatai cigányokkal, meg csinálják a felhajtást. Ez már rég nem Gyöngyöspatáról szól.”

Kérdezünk a Kecskekőről, van aki azt mondja, tizenöt éves szőlőt kellett kivágnia a cigányok miatt onnét, mások állítják, hogy a romákkal együtt, napszámban irtották ki az említett szőlőt, gyümölcsöst, mert nem érte meg fenntartani. Géppel nem lehetett megművelni, a tulajdonosnak nem éri meg annyit fizetni a napszámért, amiért – nem csak romának, akárkinek – megérné elvállalni. A földek tulajdonosai, a nem roma családok egyre kisebbek, kevesebb gyerek születik és a fiatalok is elvándorolnak, rájuk sem lehet számítani a családi gazdaságban, ami a klasszikus formájában már nem is létezik.

Gyöngyöspata története itt kezdődött, nem ott, hogy az elhanyagolt, elhagyott pincéket részben már elhordták, a szőlőkarókat, a kivágott, elöregedett gyümölcsfákat pedig eltüzelték. A falu népe elöregedik, elszegényedik, a szőlőt kivágják, a legszegényebbek lakta „faluszél” pedig egyre közelebb kerül a település központjához.

Tálos Lőrinc

• Cimkék:
Gyöngyöspata romák verekedés Véderő rendőrség erőszak

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére