Az ifjú üzletemberek tudatos idealisták

A magyar fiatalok elenyésző része mer vállalkozni

– Több helyütt kifejtette: sokat emelne a hazai vállalkozói kultúra színvonalán, ha már az iskolában felismernék a tanulók, milyen pályán tudják kiteljesíteni képességeiket. Hogyan lehet elősegíteni a fiatalokban szunnyadó üzletember-attitűd kiteljesítését?

– Rengeteg más ok mellett a vállalkozói tevékenységet övező sztereotípiák, és a jó példák hiánya miatt választja elkeserítően kevés pályakezdő a vállalkozói létet.  Szeretnénk ezt megváltoztatni, s ennek első lépése az életpályamodell kialakítása. Már középiskolában kideríthető, hogy egy fiatalember vagy ifjú hölgy munkavállalói, vagy vállalkozói alkat. Amennyiben az utóbbit sikerül tudatosítani, rengeteg segítség és tanulás mellett sokan sikeres pályát futhatnának be. A saját cégüket építő fiatalokra nem nehezedne a korosztályt egyébként nyomasztó elhelyezkedési probléma, hiszen még mérsékelt üzleti siker mellett is megalapozhatnák egzisztenciájukat. Ráadásul a főiskola, egyetem éveit is megnyernék, hiszen legtöbben ebből a korosztályból még otthon laknak, így egy üzlet felfuttatásához szükséges 3-4 éves holtidő alatt a szülői ház segítségét élvezhetnék. Aki diploma után lát a vállalkozása felépítéséhez, gyakran azért hagy fel tervével az elején, mert életmódja, esetleg családja fenntartását nem tudja biztosítani a befektetési időszakban, míg cége csak veszteséget termel. Ám szövetségünk még ez utóbbi helyzetet választó, ifjú üzletemberek segítését is vállalja.

– Csupán az életpálya-építő szándék vezette Önöket a szervezetük megalapítására?

– A hozzám hasonlóan gondolkodó és hasonló helyzetben levő sok tehetséges fiatal összefogására és segítésére alapítottam a FIVOSZ-t. Célom az volt, hogy egy generáció sikeres beilleszkedését segíthessük a gazdasági életbe.

– Mit tapasztaltak, milyen a vállalkozó kedv a korosztályukban?

– Megdöbbentettek az utóbbi években napvilágot látott és azóta többször megerősített tények: a középiskolások 60 százaléka bizonytalan a jövőjét illetően, 30 százalékuk pedig külföldön szeretné megkezdeni „felnőtt” életét. A korosztály mindössze 5 százalékának van konkrét elképzelése életpályájáról, túlnyomó többségük pedig még a főiskolai, egyetemi évek alatt is azzal áltatja magát, hogy pusztán egy diplomával megvalósíthatja az álmait. Aztán az első állásinterjún, ahol közlik reménybeli munkáltatójukkal a nettó két-háromszázezer forintos keresetigényüket, nagyot koppannak; ahelyett, hogy felfedeznék magukban, miként tudnak megállni  saját lábukon. Ezt a szándékot kell segítenünk, hiszen minden korábbi generációnál szegényebb vállalkozókban a mai húszas, illetve harmincas éveinek elején járó korosztály. Tarthatatlan, hogy a 2,3 milliónyi magyar 15-35 éves fiatalnak mindössze 3,7 százaléka mer vállalkozni. Ez alig 90 ezer céget jelent – szemben a hazánkban bejegyzett 1,7 millió gazdálkodó szervezettel. Mi komplex fejlesztési stratégiában gondolkodunk, emellett praktikus oldalról próbálunk segíteni.

– Független szervezetként jelölik meg magukat, ám rövid idő alatt jelentős eredményeket értek el, több megyére kiterjedő rendszert építettek ki. Tényleg nem valamelyik gazdasági vagy politikai érdekcsoport háttérszervezeteként működnek?

– Ez olyan tipikus, „magyarosan pesszimista” kérdés. Ha valaki erőt, energiát és áldozatot nem kímélve felteszi valamire az életét és sikereket ér el, a rögtön mindenki arra gondol, hogy „biztosan nem tiszta”. Mi értékek és nem érdekek mentén szerveződünk, ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni. Alapvetőnek tartottuk, hogy  valóban független szövetséget és ne újabb „mutyiszervezetet” hozzunk létre, amiből már így is éppen elég sok van. Idealisták vagyunk, de tudatos idealisták. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon van jövője egy tisztességes vállalkozói kultúrának, aminek az alapja, hogy az eddig működő gazdasági struktúrák helyett valami teljesen új szemlélet nyerhessen teret. Reális, valós értékeket követünk és közvetítünk, az etikus gazdálkodás, az átláthatóság és a környezettudatos termelés mellett a folyamatos képzés erejét hangsúlyozzuk. A megoldáshoz vezető út első lépcsője például a gazdaságban tevékenykedő korosztályok közötti híd építése: el kell ismernünk, hogy nem csak a fiataloké a jövő, mert az idősebbeké a tapasztalat, és ők éppen ezzel tudnák segíteni a jövőjüket biztosító üzletember-generációt.

– Milyen akadályok leküzdésében tudják támogatni azokat a húsz-harmincéveseket, akik kedvet éreznek arra, hogy megpróbáljanak vállalkozást építeni?

– Közösen le kell győznünk a tévedést, hogy nincs jó példa a mai fiatal generáció előtt. Vannak törvénytisztelőként is eredményes fiatal üzletemberek; ennek egyik módja az Országos Fiatal Vállalkozói Díj megalapítása, ami nagyon sikeres az elmúlt két évben. Éppen ezért van szükség a fiatal üzletemberek közösségére, ahol megbeszélhetik problémáikat, lehetőségeiket. Az inspiráló közösség sokat segít, így elkerülhető, hogy az első komolyabb krízisnél feladjuk az álmainkat. Az összefogás mellett fontos megerősíteni a  kockázatvállalási készséget is, hiszen enélkül senki sem érhet el sikert az üzlet világában. A legfontosabb, hogy minden tagunk érezze: segítjük egymást. Hol szolgáltatásokkal, hol egy-két jó szóval.

– Kölcsönös segítség, közösség, összetartás, értékközpontúság – ezek keresztény társadalmi értékekként is felfoghatók.

–  Egyetemes emberi értékeket vallunk. Hisszük, hogy az általunk kidolgozott modellek működnek, és ezáltal sokak vállalkozása lehet sikeres. Azt a szellemiséget, amivel mi próbálunk tenni – történetesen, hogy segítsünk másokon, és egy élhetőbb gazdaságban lehessünk sikeresek – nem szeretnénk semmilyen ideológiához kötni. Fel kell ismerni azonban a tényt: a hazai gazdálkodó szervezetek közel egyharmada generációváltás előtt áll ezekben az években. Nem mindegy, hogy a jövő nemzedék mennyire lesz sikeres.

Illyés Szabolcs

• Cimkék:
FIVOSZ fiatal vállalkozók ifjúság generációk főiskola

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére