Gyerekként a Hargitán álmodozott, ma a válogatott meghatározó tagja

Feci, a magyarok székely vezére

Aki ismeri Fecit (a kézilabda világában csak így ismerik az átlövőt), pontosan tudja, hogy ezt a közösséget neki találták ki. Gyerekként, a szülők Hargitán álló hétvégi házának kertjében ücsörögve sokszor álmodozott. Ha elmerengett, zsúfolt nézőtér előtt dobta a gólokat, s a lelátón mindenütt magyar zászlókat látott.

Beleszületett a sportba, pontosabban a kézilabdába, hiszen édesanyja, Miklós Magdolna a világbajnoki ezüstérmes román válogatott csapatkapitánya volt, így Ilyés Ferenc számára sem volt kérdés, hogy melyik sportágat választja. A nagy kiugrás lehetősége 19 évesen jött el, ekkor került Udvarhelyről Európa egyik meghatározó csapatához, a Pick-Szegedhez.

– Amikor tinédzserként leigazolt a szegedi csapat, az volt a célom, hogy jó játékos váljon belőlem, és tagja legyek a Pick felnőtt keretének – mondta Magyarországra kerüléséről, azaz a 2000-es esztendőről az átlövő. – Minden simán ment, hiszen egy év után ezt elértem, sőt 2003-ban már a magyar válogatottban is bemutatkozhattam.

Az álmok egy része tehát teljesült, ám a történetnek még nem volt vége. Újabb csodát élhetett meg, amikor 2005 nyarán a szegedi együttessel az udvarhelyi sportcsarnokban léphetett pályára egy felkészülési meccsen. Egy felhőszakadás ugyan félbeszakította a találkozót, súlyos károk keletkeztek az épületben, de talán éppen azért rendelte őt a sors erre a napra szülővárosába, hogy segíthessen. A Pick játékosai, vezetői és támogatói is közreműködtek a helyreállításban, így aztán 2007-ben már a magyar válogatottal térhetett vissza Székelyföldre, hogy Udvarhelyen, Románia ellen játszhasson. Furcsa egy meccs volt, hiszen hivatalosan Románia volt a házigazda, a csarnokban azonban csak magyar szurkolókat lehetett látni, a „hazaiak” kapusa, Rudi Stanescu nehezményezte is, hogy a nép nem az ő sikerükért szorított.

– Csodálatos élmény volt az a meccs, kevés ilyen adatik meg egy ember életében – mondta Ilyés Ferenc a 2007-es találkozóról. – Az volt az álmom, hogy megmutassam Udvarhelynek, hogy milyen világhírű együttesben játszom, és sikerült!

Feci a túra zárásaként elvitte a csapatot szülei nyaralójába, s amíg a parázson sültek a húsok, a csapattársak nem győztek betelni a Hargita nyújtotta látvánnyal. Aki ott volt azon az estén, s hallgatta Feci gyerekkori történeteit, sok mindent megértett…

Ilyés ezután Veszprémbe szerződött, s új csapatával 2008-ban KEK-et nyert, majd kipróbálta magát Németországban, ahol a Lemgo együttesével 2010-ben diadalmaskodott az EHF-kupában. Szíve azonban Magyarországra húzta, a svédországi világbajnokságon már úgy lépett pályára, hogy tudta: nyártól újra a Veszprémet erősíti.

A vb-n igazi vezére volt a csapatnak, védekezésben nem ismert lehetetlent, átlövései pedig mindig a legfontosabb pillanatban találtak utat a háló felé. Harmincszor volt eredményes a kilenc svédországi meccsen, s ezzel sokat tett az áhított hetedik hely megszerzéséért.

– Hogy mi a csapatunk titka? – kérdezett vissza, amikor a mindent eldöntő, lengyelek elleni meccs megnyerése után faggatták. – Mindvégig egymásért küzdöttünk, ezért lehettünk jobbak a négy évvel ezelőtti vb-ezüstérmesnél.

Most sűrű a programja, de ígéri: nyáron újra kiül a Hargitán álló kis ház kertjébe. Talán a londoni olimpiáról álmodozik majd...

B. A.

• Cimkék:
kézilabda világbajnokság Ilyés Ferenc Marian Cozma Hargita Székelyudvarhely Veszprém Szeged

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére