A francia papok többsége a lágyabb, édesebb borokat kedveli.

Száraz borral éhgyomorra nem jó misézni

 Valójában Európa minden nagyobb borbirtoka egyházi eredetű – idézi a francia katolikus napilap Jean Baptiste Noét, a Bor és az egyház története (Histoire du vin et de l’Église) c. könyv szerzőjét. A bor liturgikus használata a katolikus egyházban teológiailag előírt követelmény, évszázadok során ezért a püspökök és szerzetesek kénytelenek voltak gondoskodni a megfelelő borrellátásról. A teológiai igazság praktikus következménye, hogy a plébániák, kolostorok elkezdtek bortermeléssel foglalkozni.

Bármilyen bor jó

Vajon létezik-e ma misebor piac Franciaországban? – ennek járt utána a La Croix, és megállapítja: csak egy szűk szegmensről beszélhetünk, a legtöbb plébánia egyedi módon oldja meg a misebor beszerzést. A misebor külön termékként nem igazán létezik – mondja Jean Baptiste Noé, hozzátéve, hogy a keresztény gyakorlatban nincs olyan, mint a kóser vagy a halal: vagyis bármilyen bor egyaránt alkalmas a misézéshez, feltéve, hogy az „tiszta és nem romlott, más anyagokkal nem vegyített természetes szőlőből készült”. Nincs azonban központi ellenőrzés, a bor minőségének kérdését az egyház a papok saját belátására bízza.

A francia borvidékeken a plébániák jellemzően a helyi termelőktől szerzik be a bort. Bár a gazdaságosság időnként erősebb szempontnak bizonyul: „nem hiszem, hogy az importált tizenkét dolláros portugál bort lecserélem egy tizenhat dolláros palackra, csak azért, mert helyi a termelő” – mondja egy vidéki pap. Brigitte Le Roch borász szerint a papok a lágyabb, édesebb borokat kedvelik. A reggeli, éhgyomorra történő miséztetéshez egy száraz bor túl agresszív lenne, magyarázza Le Roch. „Általában a gyümölcsösebb borokat szoktuk ajánlani, ami a szájban is megőrzi a frissességét. Olyan bort, ami nem minden évben készül, ami nagyobb odafigyeléssel készült.” – teszi hozzá.

Mise és marketing

Nem mindenki osztozik Le Roch megközelítésében. Egy francia nagytermelő például évente nagyjából 30 000 palack olcsó bort lát el „misebor” cimkével. A vállalat kommunikációs vezetője büszkén vállalja, ez nem más, mint marketing fogás. Annak viszont sikeres: a francia cég, melynek példáját már több bortermelő és értékesítő és követi, számos kolostort és plébániát tudhat a törzsvásárlói között.

Az egyház sem vonult ki teljesen a bortermelésből: a Notre-Dame-des-Neiges ardeche-i apátság például évente több mint 10 000, az Arche de la Rebellerie pedig évente 60 000 palackot ad el. Ennek azonban csak mintegy 1%-ából lesz misebor.

Magyarországon hasonló a helyzet, léteznek miseborként felcímkézett termékek, ám a plébániák többsége egyedileg oldja meg a beszerzést. Léteznek egyházi pincészetek is, például a veszprémi érseki palota alatti területen – tudhatjuk meg a vimumprimatis.hu oldalról. Magyarországon a papok inkább a száraz-félszáraz fehér borokat részesítik előnyben.

Szabados Tamás

• Cimkék:
bor misebor francia kultúra egyház

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére