Mission possible

Rémhírnek köszönhető a déli harangszó

Miután II. Mohamed török szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, s a muzulmán birodalom határait az elkövetkező években Európában a magyar végekig tolta ki, arról álmodozott, hogy a birodalma európai és ázsiai nagyhatalom lesz. Kétségtelen tény, hogy hadserege az akkori idők egyik legszervezettebb ármádiája volt. Hunyadi János a törökök kontinensünkről történő kiűzése okán hatalmas sereg szervezésére tett javaslatot. Az 1455 tavaszán pápává tett III. Kalixtusz – aki köszvénnyel küszködött – hatalmas energiával szervezte a török elleni küzdelmet, amelynek érdekében még adót is kivetett.

A pápa tudta, hogy Európa nyugati felének uralkodóira igazából nem számíthat, ahogyan mondani szokás: részükről az ígéretekben nem volt hiány, csak a tettekben. Elterjedt azonban a rémhír, miszerint Hunyadi nem hajlandó harcolni a török ellen, sőt a szultán seregét akadály nélkül engedi tovább Itália felé. Kalixtusz pápa, aki elhitte a Hunyadi szándékáról érkező híradásokat, három héttel a nándorfehérvári csata előtt, 1456. június 29-én a Bulla orationumában elrendelte, hogy az összes keresztény templomban, a szokásban volt reggeli és esti harangozás között, a török ellen harcolókért imára szólítandó a híveket, délután is, valamikor három és hat óra között szólaljanak meg – háromszor – a harangok.

Akkor miért a déli harangszó emlékeztet Nándorfehérvárra – ha egyáltalán a nándorfehérvári diadalra emlékezet? Nos, a déli harangozást a diadal után több mint négy évtizeddel VI. Sándor pápa rendelte el, hogy „örök időkig hirdesse a kereszt erejét és Krisztus dicsőségét”, ahogyan ez a vonatkozó bullában olvasható. A pápa követeket és hithirdetőket küldött mindenfelé: közöttük volt a nálunk Kapisztrán Jánosként ismert Giovanni da Capestrano – a nándorfehérvári győzelem egyik kulcsfigurája. Az 55 évesen fővikárius Kapisztrán éppen vándorprédikátorként járta Európát, inkvizítori tevékenysége is hírhedt volt.

 

Stratégiai város

III. Kalixtusz pápa megbízta, hogy Magyarországon hirdesse a török elleni hadjárat fontosságát. Félévvel később Carvajal bíboros, pápai követ a budai vár templomában átadta neki a pápa újabb üzenetét – török elleni keresztes háborút kell hirdetni – és egy keresztet. A magyar ferencesekkel együtt főképpen az ország déli részét s az Alföldet járta, toborozta a sereget: a feljegyzések bizonyítják, hogy „nem volt egy úr, egy nemes sem” közöttük, de annál több volt „a köznép … kézművesek, földművesek… szegényemberek…falusi papok, deákok, kolduló barátok”.

A kardozó szerzetes

Kapisztrán János a kereszteseivel, akik csak őt fogadták el parancsnokuknak, csatlakozott Hunyadi János csapatához. 1456. július 2-án érkezett Nándorfehérvárra, mely stratégiai jelentőségű volt: nem csupán az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalak keresztezték itt egymást, hanem a Duna volt Buda és Bécs irányába a legfontosabb vízi út, a Száva a déli határvidék legfontosabb folyója volt, s kicsit feljebb az ország keleti vidékei felé nyitott utat a Tisza torkolata. A vár nemcsak Magyarország, hanem a keresztény Európa számára is védőbástyát jelentett.

A döntő napon, július 22-én, Mohamed szultán rohamra készült, a keresztesek elcsigázva várták a sorsukat. Carvajal bíboros megüzente: közelben van a segélyhadakkal, s a két hadvezér addig ne tegyen semmit, amíg meg nem érkeznek. Hunyadi szót fogadott, ám Kapisztrán János: „Látván ekkor az agg szent, hogy alig egypár keresztes a törökre ront és az ellenség nagy sokaságát vitézül szorongatja, a Szentlélek lángra lobbantotta benne a vértanúság iránti vágyat… És nem engedelmeskedve János vajdának… Krisztus szolgája megparancsolta az egész keresztény seregnek, hogy keljen át a Száván, mert nem kell tekintetbe venni az emberi parancsolatot, ha ott van fölötte az isteni.” – így a krónika.


Szentté avatás adminisztrációs mizériával

A történet vége ismert: Hunyadi és Kapisztrán János hadai visszaverték a török sereget. A győzelem hírére III. Kalixtusz elrendelte: augusztus 6.-a – amikor a diadal híre az Örök Városba ért – Urunk színeváltozásának ünnepe legyen. Utóda, II. Piusz – erről tanúskodik III. Frigyes német-római császárhoz írt levele – Magyarországnak az „egész kereszténység védőpajzsa” címet adományozta. Kapisztrán János 1456. október 23-án a Szerém megyei Újlakon halt meg. A sírja zarándokhely lett.

Harangavatás a pannonhalmi bazilikában. Kép innen.

VIII. Sándor pápa 1690-ben engedélyezte a szentté avatását, amely a Szent Péter-bazilikában meg is történt – csakhogy a pápa még az avatás tényét rögzítő bulla aláírása és kiadása előtt elhunyt. – azt XII. Ince – az új pápa – írta alá: ám a bíborosi konzisztórium megállapította, hogy a pápa a koronázásának napján, de a szertartás előtt látta el kézjegyével a dokumentumot – amikor is arra még formailag nem volt joga. A történet végére XIII. Benedek pápa tett pontot, amikor 1724. nyarán – ezúttal teljesen szabályosan – kihirdette az okiratot.

Ami pedig a nándorfehérvári diadal jelentőségét illeti: az 555 évvel ezelőtt valóban diadal volt, de – szintén egy legendával ellentétben – a törököket nem igazán tudta megállítani, igaz stratégiai és taktikai módosításra kényszerültek. Két év alatt sikerült a török hadseregnek kihevernie a vereségét és attól kezdve, folyamatosan „csipkedte” Magyarország déli határát. Nándorfehérvárt pedig 65 évvel később és 5 évvel a mohácsi vész előtt, 1521-ben mégiscsak elfoglalták a muzulmán katonák.

Simon F. Nándor

• Cimkék:
Nándorfehérvár Kapisztrán János pápa török csata harangszó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére