Kultúra
2011-12-01 08:05:00
A zene esztendeje kezdődik a német egyházak számáraReformáció és muzsika – félmilliárd euróból
Nagyszabású zenei programot indít januártól a Protestáns Egyház Németországban, melynek keretében 366 koncertre kerül sor. A „Reformáció és a zene” rendezvénysorozat 465 000 euróba kerül. A költségvetés felét a szövetségi kormány adja.
„Márton doktor”, azaz Luther korálokat, énekeket is írt, melyeket az evangélikus és más protestáns felekezetek a mai napig énekelnek. Zsoltárokat költött át, zenésített meg, lelki gyermekdalokat komponált. Ez különösen közel állt a szívéhez. A gyermekeket tekintette a gyülekezet és az egyház jövőjének, ezért ének- és zeneiskolát is létesített. „A gyerekeknek énekelniük kell, és zenét tanulniuk az egész matematikával együtt” – mondta.
Krisztus hatalmas erővel száll alá az éneklő szívébe
Úgy véli: Krisztus hatalmas erővel száll alá az éneklő szívébe, s a kiadott énekhangon át újra a magasba emelkedik. Ebből a meggyőződésből még az úrvacsora szereztetési igéit is énekelve mondta el. Ha a szív nem fogadja be Krisztust, akkor prédikálhat ezer prédikátor bármily szépen és hatásosan, nem ér el semmiféle eredményt. A Halleluja vagy a Hozsánna éneklése közben viszont a gyülekezet népe igazi, semmivel sem pótolható örömöt él át.
A reformáció himnuszaként énekelt „Erős vár a mi Istenünk…”-et is az a Luther írta, aki ismerte a népi zene erőteljességét, szinte ütemre léptető robajlását, meg a szerzetesi zsolozsma áhítatás szelídségét, s mindez összeolvadt lelkében zengő protestáns indulóvá. A reformáció és a zene lényegét pedig így kapcsolta egybe a wittenbergi reformátor: „Krisztus a mi zsoltárunk, énekünk, dalunk”. Az éneklésnek, a zenének ez a Krisztust magasztaló vonása járja majd át Németországban a jövő esztendőt, amikor tervszerűen az év minden napján felcsendül az ország valamelyik templomában az Istent magasztaló zene és a közös éneklés.
Zeneszerzők: a reformáció követei
A zenei évvel kapcsolatban közreadott híradásokból kiderül, ki mindenki adta tovább, s adott hozzá a maga tehetsége szerint újabbakat az énekelt imákhoz, zeneművekhez. Olyan nevek sorjáznak, mint Johann Walter, aki drezdai udvari karmester és komponista, Luther követője volt. Vagy Leonhard Lechner Athesinus, aki dél-tiroli származású volt, s hozta a népi éneklés sok dallamát fülében. Aztán jönnek időben az egyre nagyobb nevek: Michael Praetoriusé, a protestáns zenei liturgia megalkotójáé vagy a Bach előtti evangélikus egyházi zene nagyszabású alakja, Heinrich Schütz.
Megjelenik a nevek között Johann Crüger, aki Berlinig emelkedett. A sorban megtalálható II. Frigyes porosz fejedelem is, aki katonás poroszsága mellett nemcsak zenekedvelő volt, hanem a protestantizmus védelmezője, s maga is komponált, írt éneket és zenét. És megérkeznek az óriások: a protestáns zene fejedelme, Johann Sebastian Bach, utána Felix Mendelssohn Bartholdy, majd Johannes Brahms és a 20. századi modernek.
Békefy Lajos
Forrás: EKD.de; luther2017.de; evangelisch.de.
|
