„A művészet hasonló a valláshoz”

Oké-templom: a pozitív életérzés szentélye

− Egyik műve templomot ábrázol Kairóban. Krisztus jelképe mellett az egyik turista feje célkeresztban látható, de akár glóriaként értelmezhető.

− A képen azzal foglalkoztam, mit lehet kihozni egy olyan egyszerű vizuális jelből, mint a kereszt. Lehet vallási jelkép, de lehet célkereszt is egy fegyver távcsövében. A kettő szembeállítása, kontrasztja érdekelt, a szakrális és a profán olvasat. A célkereszt kettős köre pedig glóriát rajzol az áldozat feje köré.

− Egy másik képén mintha a mennyből ejtőernyőznének alá az egyszerű munkások… Arckifejezésük engem Giovanni Lorenzo Bernini Szent Teréz extázisa című szobrára emlékeztet.

– A dolgozók hazatérnek című festményemet egy álmom és a mediterrán építészet inspirálta. Azt akartam kifejezni, hogy korunk – a látszat ellenére – nem különbözik a biblikus koroktól, csak a felszín változik: az alap ugyanaz, a lélek alapzata.

A dolgozók hazatérnek

− Felfigyeltem arra a műre, amelyen egy yuppie-szerű férfialak aktatáskáját egy palermói szoborcsoport felé hajítja.

− A mozdulat kettős értelmű. Lehet úgy is értelmezni, hogy dühből, indulatból cselekszik: nem tud mit kezdeni a szobrokkal, amelyek a művészet, az istenek jelképei. De lehet úgy is értelmezni a képet, hogy a figura áldozatot mutat be a szobroknak, áldozati ajándéka az aktatáska, a gesztussal pedig a tiszteletét fejezi ki.

− Ezek szerint világképében egymáshoz közel áll a vallás és a művészet?

− A művészet hasonló a valláshoz, közös gyökerűek. Az ember ősi késztetése, hogy valami olyan felé forduljon, ami az anyagi, a fizikai szükségletein túlmutat. Vallás és művészet, összekapcsolódva, de külön-külön is az emberi lélek transzcendenciaigényét elégíti ki.

− Milyen többletet tud nyújtani az embernek az alkotás?

− Olyan szellemi-lelki útra visz, ami által jobban megismerem saját magamat és a világot. A művész egy belső utat tesz meg az alkotás létrehozásának élménye, folyamata által. E belső úton találkozhat a létezés misztikumával és Istennel is. Fontos az a meggyőződésem, hogy van Valaki, aki mindent lát, figyel, kézben tart, belőle indul ki a világ egysége.

Jakatics-Szabó Veronika

−Miként jelenik meg ez a képein?

− Festményeimen megjelennek a vallásos szimbólumok − például a templom, a kereszt −; ezeket vallási jelentőségükön túl azért használom, hogy mondanivalómat a művészet, a kultúra ősi tradícióit magába foglaló kulturális hagyományunkba illesszem. A motívumok egyrészt utalnak Isten jelenlétére, közelségére, másrészt az ember transzcendencia iránti olthatatlan szomjáról is közvetítenek − e vágy misztikumát, enigmatikusságát szeretném tolmácsolni számos képemben.

− Meglepett az az alkotása, amely egy felemelt hüvelykujjú egyiptomi szentélybejárót ábrázol.

– Az egyiptomi Hatsepszut-templomból indultam ki, azt alakítottam a felemelt ujjakkal a világunkra oly jellemző, mindenáron erőltetett pozitív oké-életérzés kvázivallásának „Oké-templomává”. A mondanivaló szakrális és profán együtt.

Payer Imre

• Cimkék:
Jakatics-Szabó Veronika festészet művészet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére