„Mintha ikrek lettek volna”

Mit bírt az irodalmi Nobel-díjas barátjában, Pilinszkyben?

„Pilinszky albérletben lakik, a város közepén, egyetlen szűköcske szobában (mint a legtöbb kispénzűnek, neki sem futja saját lakásra). De csodálatos ember. Feledhetetlen estéket töltöttünk együtt véget nem érő beszélgetéssel (tolmács nélkül) a parányi szobában.” – számolt be az évi budapesti látogatásáról Tomas Tranströmer Robert Bly amerikai költőnek írott levelében 1969. november 17-én.

Az irodalmi Nobel-díjat és az azzal járó tízmillió koronát (több mint 316 millió forintot) idén kiérdemlő svéd költő – akinek eddig három kötete jelent meg magyarul – számos magyar költő műveit fordította svédre, többek között Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor és Tandori Dezső költeményeit. Az 1931-ben Stockholmban született, polgári szakmáját tekintve pszichológus Pilinszky János műveit is átültette anyanyelvére. Sőt, 1973-as Ösvények (Stigar) című kötetében az általa fordított Pilinszky-versek is megjelentek.

Az eddig is irodalmi díjakkal elhalmozott és a legtöbbet lefordított költők között dobogós Tranströmer akkor került kapcsolatba Pilinszky Jánossal, amikor a szocializmus idején a svéd állam által nem támogatott, a vasfüggönyön túl élő írótársaival, cseh, szlovén és magyar kortárs költőkkel felvette a kapcsolatot. „Meghatott, hogy sikerült megőrizniük emberi épségüket, integritásukat, noha évekig pavlovi kutyákként bántak velük.” – írta a velük való találkozás után az említett levélben.

A Tranströmer-család az első budapesti látogatás idején. Kép innen.

Ebben az időszakban született a kelet-európai zord viszonyokra és a jó ismerősökkel való kapcsolattartásra utaló Barátokhoz, a határ mögé című verse: „A cenzornál van most a levél. Fölgyújtja a lámpát. / Szavaim riadtan ugrálnak a fényben, mint rácson a majmok, / megrázkódnak és elcsöndesednek, fogukat vicsorítják! / Olvassatok a sorok között. Kétszáz év múlva találkozunk, / amikor feledésbe merülnek a szállók falába rejtett mikrofonok, / alhatnak végre, kövületté válva.”


A síron túlról szóló

Pilinszky Jánoshoz, a magyar vallásos líra egyik legnagyobb mesteréhez nemcsak munkakapcsolat fűzte. „Pilinszky elválaszthatatlan barátja lett, és ezt Monica, Tomas felesége is így látja, mintha ikrek lettek volna.” – nyilatkozta Mervel Ferenc, a svéd szerző magyar fordítója az Új Könyvpiac című lapnak.

Értői szerint már első olvasatra feltűnik a két lírai hang hasonlósága, a kozmikus, univerzális képek, a sallangtalanság és aszketikusság. „Nem tudunk áthatásokat felfedezni az egyikből a másikba, azonban vannak olyan témák, melyek részben közösek. A hajlamuk, a nézőpontjuk, a világfeldolgozásuk, reakcióik, ami közös.” – véli Mervel.

Az agyvérzés sújtotta és manapság inkább haiku-kat írogatóTranströmer már jóval Pilinszky halála után, 70 évesen újra ellátogatott Magyarországra. A könyveit kiadó Széphalom Könyvműhely meghívására vett részt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2001-ben. Az őt Pilinszkyről faggatóknak elmondta, hogy akárhányszor előveszi barátja sorait, „mindig talál benne valami újat, valami síron túlról szólót, valami transzcendenst”.
 

Sindelyes Dóra

A nyitókép innen.

• Cimkék:
tranströmer pilinszky nobel-díj költészet művészet irodalom kultúra

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére