Korabeli vasbetont is felhasználtak

Másmilyen a Szent Péter-bazilika, mint eddig hittük

A L'Osservatore Romano szentszéki lap beszámolója szerint a Vatikán működtetéséért és fenntartásáért is felelős műszaki részleg két munkatársa végezte a vizsgálatokat úgynevezett földradar (GPR/Ground-Penetrating Radar) segítségével. A nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat alkalmazó geofizikai műszerrel, amelynek működése a radarhullámok visszaverődésének észlelésén alapul, egyaránt lehet a talajt, kőzeteket, jeget, vagy bármilyen mesterséges anyagot, így betont vagy aszfaltot vizsgálni.

A munkálatok megkezdése előtt a kutatók a művészettörténészek írásait fésülték át, ám, mint a L'Osservatore Romano cikke megjegyzi, számos pontatlanságot fedeztek fel bennük, mivel szájhagyományon vagy olyan beszámolókon alapultak, amelyek valóságtartalmát sohasem támasztották alá. A mostani vizsgálat során nemcsak azt derítették ki, hogy milyen anyagokat és eljárásokat alkalmaztak az építők, hanem a kupola "egészségi állapotát" is felmérték.

A geofizikai berendezés kimutatta, hogy a mésztufa (travertinó) köveket hét belső vasgyűrű fogja össze, holott a korabeli beszámolókban csupán kettőről tesznek említést. A L'Osservatore Romano beszámolója szerint a talajtól 136,5 méterre magasodó kupolát sokkal masszívabban építették meg, mint korábban feltételezték. A XVI. századi építők a modernkori vasbetonhoz hasonlatos anyagot alkalmaztak, és különböző magasságban vasláncok segítségével erősítették a kupola stabilitását.

A vatikáni lap szerint Marta Carusi kutató pontosan feltérképezte a vasgyűrűk, láncok, rudak helyét. „Az évszázadok során feledésbe merült, hogy mit rejteget a kupola" – jegyezte meg a L'Osservatore Romano cikkírója.


(mti)

• Cimkék:
Vatikán Szent Péter-bazilika kupola templom építészet művészet geofizika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére