Kétszáz éve született a népballada-gyűjtő teológus

Kinek köszönhetjük Kőmíves Kelemennét?

Nincs olyan magyar, aki ne ismerné Kőmíves Kelemenné, Kádár Kata, vagy akár Júlia szépleány balladáját, az Aranyaszőrű bárány vagy Erős János meséjét. Kriza János 1863-ban megjelentett Vadrózsák című népköltés gyűjteményének darabjai a magyar kultúra szerves részét képzik, és nem csak az iskolai ismertek szintjén.

Kodály Székelyfonójában nem egy Kriza-gyűjtés megtalálható, a Kádár Katából és a Kőmíves Kelemennéből opera és rockopera is készült, festményeken, üvegablakokon jelentek meg a Kriza által gyűjtött balladai-, népmesei hősök alakjai, és nem egyből rajzfilmfeldolgozás is készült. Arany János és Gyulai Pál Kriza hatására kezdett balladákat írni, mint ahogy Benedek Elek, Arany László és Illyés Gyula is Kriza közléseit vette alapul, amikor saját népmesegyűjteményén dolgozott.

Az székely nép szerelmese

Kriza életműve még ma is hatással van a kultúránkra, ám Kriza Jánosról a lelkészről és folkloristáról keveset tudni. Ezen kíván segíteni a június végén, Kolozsváron megrendezésre került Kriza-konferencia, amely az egyházi rendezvényeken és a tudományos előadásokon túl előadóestekkel, kiállításokkal valamint a Vadrózsák reprint kiadásával próbálja ismertebbé tenni Kriza János szellemi hagyatékát.

Az unitárius lelkészcsaládban felnövő Kriza János más kisgyermekkorától a székely népköltészet és tájnyelv szerelmese volt. A nagyajtai apai házban mindig akadt valaki, aki mesét mondjon, vagy éppen altatót dúdoljon a lelkész nyolc gyermekének, közöttük a kis Kriza Jánosnak is. A torockói líceumi években, majd kolozsvári teológiai, bölcseleti, jogi és filozófiai tanulmányainak idején figyelt fel a népnyelv tájegységi különbözőségeire, de ahhoz, hogy a magyar népi szájhagyomány értékeit felismerje Berlinbe kellett utaznia.

A teológia elvégzése után, 1835-ben kezdte el tanulmányait az akkor frissen alapított berlini (ma Humboldt) egyetemen, ahol belecsöppent a korabeli protestáns tudományos világ egyik központjába. Éppen akkor tanítottak ott a Humboldt, valamint a Grimm testvérek, akiknek grammatikai munkái, mese-, és mondagyűjteményei lenyűgözték az ifjú tudóst. Berlinben megismerkedett a polgári létformával, az irodalmi szalonok világával is, s rádöbbent arra, hogy a kultúrateremtés komoly szervezői és mecénási elszántságot kíván.

Vadrózsák

A reformkor generációjának lángoló lelkületével tért haza, azzal a céllal, hogy a magyar nyelvű irodalmat, különösen a székely népköltészet értékeit feltárja a nagyközönség előtt is, és ismertté teszi hazánkban. Ez a gondolat tökéletesen beleilleszkedett a nemzeti önfelismerés és megerősödés időszakának progresszív szellemi áramlatiba. Az írók, a költők és a tudósok élénken érdeklődni kezdtek a népi kultúra iránt, a Kisfaludy Társaság (a mai Tudományos Akadémia elődje) 1842-től több éven keresztül pályázatot írt ki a néphagyomány gyűjtésére, amelynek anyagából később Erdélyi János szerkesztett kiadványt.

Kriza mindezzel párhuzamosan végezte saját gyűjtőmunkáját, de csak a szabadságharc után kezdett bele a már meglévő anyag szerkesztésébe. A gyűjtőmunkába unitárius lelkésztársait is bevonta, valóságos mozgalmat indított el a magyar ballada-, és népdalkincs felgyűjtésére. A ma már jól ismert balladák mellett lejegyezte az 1532-ből való Szent Brigittához fohászkodó imákat, amelyek összegyűjtött verzióját róla neveztek el Kriza-kódexnek. Felfedezte a szombatosok ismeretlen énekeskönyvét, valamint számos lappangó, elfelejtettnek hitt erdélyi kéziratot juttatott el az Akadémia Könyvtárába.

Mivel Kriza a Kisfaludy Társaság ajánlására 1841-től Tudományos Akadémia tagja volt, tudományos és irodalmi körökben igen várták több évtizeden keresztül gyűjtött és szerkesztett székely népköltés gyűjteményt, amely csak 1863-ban látott napvilágot. A Vadrózsák – Gyulai Pál szavaival élve – valóságos ballada-lázat indított el az írók, költők között, melynek eredményeként megszülethettek például Arany János, Gyulai Pál balladái, de Kriza balladahagyományait követte később Tamási Áron vagy Nyírő József irodalmi munkássága is.

Az unitáriusok megreformálója

Lelkészként, teológiai tanárként is a felvilágosult eszmék híve volt. A kor poroszos nevelési elveivel ellentétben úgy gondolta, hogy oda kell figyelni a fiatalok elképzeléseire, törekvéseiket nem elfojtani, hanem támogatni kell. Kriza teológiai tanársága alatt a teológusok létrehozták a bibliai olvasótársaságot és az önképzőköri könyvtárt. Alapítója volt az Erdélyi Múzeum Egyletnek és az unitárius egyház első hivatalos lapjának a Magvetőnek. Amerikai és angol kapcsolatai révén egyházát kivezette az erdélyi elszigeteltségből, de kapcsolatban állt a korabeli politikai és szellemi élet magyar irányítóival is.

1857-ben Kolozs-Doboka esperesévé, 61-ben püspökévé választották. Egyházi méltóságként sem tagadta meg a reform ifjúság törekvéseit. Nem csak a múlt kincseinek feltárását, hanem a népnevelést is fontosnak tartotta. A 19. században még általános volt az írástudatlanság. Eötvös József iskolapolitikájának lelkes híveként az egyházközségeiben bevezettette a felnőttek oktatását és támogatta a gyülekezeti könyvtárak létesítését.

Teológiai munkái közül Kátéját tartják a legjelentősebbnek, amelyben nem egyházi dogmákat és hitvallásokat tanít, hanem az unitárius hit ismeretére és megélésére buzdít. Ezzel utat nyitott a történelmi és dogmai kötöttségektől mentes, szabadelvű hittételek terjedésének. „Kriza teológiájában az ésszerű vallást tanította – áll az Unitárius Egyház hivatalos közleményében – Azt, amely az észnek erőt, a szívnek meleget adott. Vallása a szeretet Istenének tiszta eszményiségén alapult, amely a gondolkozásmód emelkedettségében érte el tetőpontját. Isten fő attribútumának a megmaradhatóságot, az átélhetőséget és a hozzáférhetőséget mondta. A hitet az Istent és az embert átölelő hídnak tekintette. Szerinte Istent nem megismerni, hanem megérezni kell.”

Miklya Luzsányi Mónika 

• Cimkék:
Kriza János Kőmíves Kelemenné Kádár Kata Júlia szépleány ballada

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére