Égi hang a nehéz földi csendben

Isteni koncert hangszennyeződés ellen

Március 24-én hangversennyel emlékezett meg a magyar kultúra Bartók Béla születésének 130. évfordulójáról. Bartók I. szvitje, Kodály Kállai kettőse és Budavári Te deum című hálaadó miséje szerepelt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar műsorán. A koncert elején a Japánt sújtó cunami áldozatai iránti kegyeletből Mozart Szabadkőmíves gyászzenéje csendült fel.

A zenekar felkészültségét mutatja, hogy még a legnagyobbak esetében is előforduló gikszereket sem lehetett észrevenni. Az 1905-ben született I. szvit 1. és a 2. tétele során sokszor érezhettük Kocsis Zoltán karmester értő újraírását: kihangsúlyozta a más előadásokban elhanyagolt részleteket. A 2. tétel indítása szinte kísérteties volt, amely a darab érzelmi tetőpontjaként is értelmezhető volt. A 3. és az 5. tétel mintha a liszti rapszódiák világát folytatta volna – s az előadók igényességét méltatja, hogy képesek voltak e részeket is új erővel telíteni.


Illés próféta halk szellőben

Az 1950-es Kállai kettős olyannyira magával ragadó volt, hogy úgy tűnt, a közönség szívesen bekapcsolódna az előadásba. A három népdal egy-egy szövegvariánsát mindenki ismeri, és mivel ez esetben Kodály lemondott a fugáról, a kánonról, és egyéb bonyolult szerkesztésről, talán nem túlzás, hogy a közönség valóban csatlakozhatott volna a kórushoz.

Kocsis Zoltán vezényletében a kodályi Te deum (íródott 1936-ban, Budavár török alóli felszabadulásának 250. évfordulójára) egyértelműen a derűről, a budai vár felszabadításának öröméről, a hálaadás hitéről szól. A nagyszabású budavári misét igazságtalanul elhanyagolja a magyar hangversenyélet, talán ezért is került be a műsorba.

Az előadásban minden hang a helyén volt: minden forte felharsant, minden piano elpengett. Ezért megjelenhetett az elhanyagolt zenei elem: a csend. Miként Illés próféta a halk szellőben, úgy ismerhetett rá a közönség a nála hatalmasabbra. A hívők Isten jelenlétét érezhették meg, mások a hatalmas alkotás erejét. A csendek előtti hangorkán – vagy éppen korunk szédült hangszennyeződése – után gyengéden, gyógyítóan, személyhez szólóan hatott az egy-egy ütemnyi csend, melyből végül szoprán szóló emelkedett fel. Mint égi hang a nehéz földi csendben.


Windhager Ákos
 

• Cimkék:
Bartók Kocsis Zoltán zene koncert

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére